Tradíciók
Anyósom tudja, hogy zsidó vagyok és mi nem ünnepeljük a karácsonyt, ennek ellenére „meglepett” egy rakás ízléstelen karácsonyi dísszel, amiket szét is pakolt a lakásomban. Volt itt egy rakás mikulás-figura, műfenyő (ronda műanyag díszekkel, karácsonyi párnahuzatok, törölközők, minden. Amikor végzett, közölte, hogy feleségként az én dolgom lett volna, hogy a fiának „ünnepi otthont” teremtsek és hogy nem érti, miért veszem ilyen komolyan a „zsidóskodást”.
Szólíts a nevemen
Amíg nem házasodtunk össze, a volt férjem szüleit X néninek és Y bácsinak kellett hívnom. Utána viszont anyós közölte, hogy ez neki kínos mások előtt, ne hívjam így. Mondtam neki, hogy „rendben, Márta”, mire felháborodott, hogy csak a közeli ismerősei szólíthatják a keresztnevén! Kérdeztem, hogy akkor mégis mit szeretne, mire mondta hogy hívjam úgy, hogy „mama vagy anya”. Mondtam, hogy bocsánat, de így a szüleimet hívom, mire megsértődött. A veszekedésbe bekapcsolódott a férjem, aki a pártomat fogta, így anyós még mérgesebb lett és közölte, hogy ezentúl nem érdekli, ha akarok tőle valamit, mondjam neki azt, hogy „Hé, te!” A válásunkig így szólítottam.
Olvass még a témában
Magánszféra
A férjem szülei pár házzal odébb laktak – tudom, nem szerencsés – és anyósom kutyasétáltatás közben rendszeresen bejött hozzánk a kulcsával. Többször kértem, hogy legalább kopogjon, ha már minden nap meglátogat minket, de sosem tette. Ugyan nem nyitott rá semmilyen kínos helyzetre, de tudtam, hogy ez idő kérdése, ezért beszéltem a férjemmel, aki ebben semmi kivetnivalót nem látott és nem volt hajlandó elvenni anyóstól a kulcsot. Fél évig bírtam, utána elköltöztem és elváltunk.
A cikk folytatódik, lapozz!