Gondolhatjuk, hogy ha valaki már sok párkapcsolaton van túl, akkor az remek tapasztalat ahhoz is, hogy egy stabil, szeretetben teljes hosszú távú kapcsolatot vagy házasságot tudjon fenntartani, ám a kettő nem függ egy az egyben egymástól – szakértő segít megmagyarázni, hogy miért.
Sokat tanulhatunk a korábbi párkapcsolatainkból ahhoz, hogy jól tudjunk párt választani, ám attól, hogy több kapcsolaton is túl vagyunk, még nem biztos, hogy készen állunk egy házasságra – az meg pláne nem, hogy jól is tudjuk működtetni.
A jó házasság titka ugyanis nem a korábbi párkapcsolatok számán, sokkal inkább a korábbi kapcsolatainkra való rálátásunkon, az önreflexiónkon, az önismeretünkön és a fejlődési képességeinken múlik. Ha pedig mindezt nem ismerjük fel, bizony könnyen elakadhatunk egy-egy ponton.
A nagy Ő
„A párválasztás önismereti kérdés” – kezd bele Román Boglárka pszichológus, pár- és családterapeuta. „Mindig olyat választok, amilyen szeretetről elhiszem, hogy megérdemlem. Ha elindulok az önismeret útján, megismerem saját igényeimet, szükségleteimet, megtanulom ezeket felvállalni, tulajdonképpen azon dolgozom, hogy megértsem, elfogadjam magam és gyengéd legyek önmagamhoz. Ezek hatása a párválasztási folyamatokra és a párkapcsolati működésemre is kihat.”
Tehát mindig olyan párt fogok választani magam mellé, aki reflektál arra, hol tartok az önismeretem, önszeretetem folyamatában. Ha nem szeretem magam és hiányos az önreflexióm, könnyen újra és újra ugyanabba a csapdába eshetek párválasztás során. „Mindannyiunknak vannak erősségei és fejlesztendő területei. Kérdés, fel tudjuk-e ismerni ezeket és van-e szándékunk dolgozni rajtuk” – teszi hozzá a szakember.
Tehát attól, hogy újabb és újabb kapcsolatokba megyünk bele, még nem biztos, hogy sikerül jó párkapcsolati mintát, hosszú távú elköteleződést kialakítani valakivel. Természetesen ezért sem következik egy az egyben a sok párkapcsolati tapasztalatból a jó házasság sem.
Mi a különbség a párkapcsolat és a házasság között?
A párkapcsolatot és a házasságot elkülöníti egy életciklus váltás, ami az egész világon egy rítussal kezdődik. A rítus nem csak a papírról, vagy magáról a ceremóniáról szól, hanem át is kísér a változás folyamatán, és üzenete van a közösség számára is.
„A házasság szabadon választott életforma, egy közös fejlődési út, ami mérföldkövekkel, konfliktusokkal és kompromisszumokkal jár” – kezd bele Boglárka. „A házasság döntés és felelősségvállalás, de egy szövetség is, amelyben megtapasztalható az egymáshoz tartozás élménye”– magyarázza a pszichológus.
Boglárka egyik páciense, Anna egyszer nagyon frappánsan fogalmazott: „Már ismerem milyen, hogy egymásra csapjuk az ajtót, már tudom milyen külön aludni vagy nem beszélni a másikkal napokig. Ezután szokott lenni, hogy a kapcsolat szakítással ér véget, de én most arra vagyok kíváncsi, mi van utána.”
A házasságban megmaradhat és meghagyhatjuk magunknak azt a lehetőséget, hogy megnézzük és megtapasztaljuk, mi van ezután az ismerős rossz érzés után. Egy házasságban megérthetjük, az ilyen negatív érzéssel teli helyzetek is átcsaphatnak pozitívba.
Tehát ha le akarnám egyszerűsíteni, nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Önmagában a tény, hogy többféle tükörbe belenéztünk, szélesebb perspektívát adhat ahhoz, hogyan lássuk és értékeljük saját magunkat. A házassághoz azonban szükségünk van az elköteleződésre és ahogy az előző történetből látjuk, a türelemre és a kitartásra is. Attól ugyanis, hogy éppen megélünk egy mélypontot, még lehetünk később boldogok. Erről szól a házasság: kitartani. Még a nehezebb időkben is.