Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benIratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
A parentifikáció
Parentifikáció az, amikor az egyik, vagy mindkét szülő beemeli a gyereket maguk közé, ezzel elválasztva őt eredeti szerepkörétől, vagyis a gyerek léttől. Ettől a pillanattól fogva már nem gyerekként tekintenek rá, hanem egyenlő partnerként. Ez nem feltétlenül terjed ki feladatkörére, tehát egy kívülről tökéletes gyermeki létet élő gyerek is lehet parentifikált. Játszik, a barátaival szórakozik, a szülők is nagy figyelmet szentelnek neki és még az iskolai eredményei is rendben vannak.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
A szülő(k) az első
Igazán példaértékű, ha valakinek még felnőttként is mindennapjai részét képezi a szüleivel való kommunikáció, személyes találkozás, de a motiváció már nem mindegy. Abban az esetben érthető, ha ez kényelmes számára, esetleg a nagyszülők komolyabban részt vesznek az unokák életében.
A parentifikáció abban az esetben tetten érhető, ha ez a motiváció inkább kötelességből fakad, vagyis, hogy még felnőttként is kiszolgálja a parentifikált személy a szüleit. Ez lehet érzelmi, vagy fizikai kiszolgálás. Előbbire példa, ha magányos az egyik, vagy mindkét szülő és áldozati szerepben zsarolja a gyermekét. Utóbbi esetében pedig akár a gyerekkel végeztethetnek el minden ház körüli munkát, hiszen ők is annyi mindent tettek érte.
A parentifikáció abban az esetben tetten érhető, ha ez a motiváció inkább kötelességből fakad, vagyis, hogy még felnőttként is kiszolgálja a parentifikált személy a szüleit. Ez lehet érzelmi, vagy fizikai kiszolgálás. Előbbire példa, ha magányos az egyik, vagy mindkét szülő és áldozati szerepben zsarolja a gyermekét. Utóbbi esetében pedig akár a gyerekkel végeztethetnek el minden ház körüli munkát, hiszen ők is annyi mindent tettek érte.
Olvass még a témában
Ezt teszem, ha nyilvános helyen hisztiző gyereket látok – és neked is ezt kellene
Zajszűrés felsőfokon: így védem az elmémet, ha túl sokat beszélnek körülöttem
„Tudtam, hogy nem fogja időben megetetni a gyerekeket és minden borul” – Control freak vagy, vagy csak a férjed megbízhatatlan?
A Kardok Királynője: ezt üzeni a szeptemberi Tarot kártya a tiszta, fókuszált energiák mellé
Párkapcsolati problémák
Természetesen a parentifikált gyereknek nem csak a családi életben lesznek küzdelmei, hanem később párkapcsolati szinten is. Mivel soha nem élhette meg aktuális élethelyzetének szerepköreit, ezért a párkapcsolataiban is csak tapogatózni fog, de leginkább kiszolgálni szeretné majd a másikat. Ezt persze kihasználhatja egy éretlen partner, sőt akár bántalmazó kapcsolattá is fajulhat a dolog, hiszen a parentifikált felnőttnek mindig a másik boldogsága lesz a legfontosabb önmaga helyett.
A cikk folytatódik, lapozz!
