A parentifikáció mindig is jelen volt az emberi életben, aminek fogalma a pszichológia fejlődésével tisztult ki igazán. Az is elképzelhető, hogy magadra ismersz majd a sorok olvasása közben, de már most tudatosítsd magadban, hogy ez egy olyan állapot, amiből ki lehet lépni, miután elfogadtad, hogy ez is csak az egyik részed.
A szülő(k) az első
Igazán példaértékű, ha valakinek még felnőttként is mindennapjai részét képezi a szüleivel való kommunikáció, személyes találkozás, de a motiváció már nem mindegy. Abban az esetben érthető, ha ez kényelmes számára, esetleg a nagyszülők komolyabban részt vesznek az unokák életében.
A parentifikáció abban az esetben tetten érhető, ha ez a motiváció inkább kötelességből fakad, vagyis, hogy még felnőttként is kiszolgálja a parentifikált személy a szüleit. Ez lehet érzelmi, vagy fizikai kiszolgálás. Előbbire példa, ha magányos az egyik, vagy mindkét szülő és áldozati szerepben zsarolja a gyermekét. Utóbbi esetében pedig akár a gyerekkel végeztethetnek el minden ház körüli munkát, hiszen ők is annyi mindent tettek érte.
A parentifikáció abban az esetben tetten érhető, ha ez a motiváció inkább kötelességből fakad, vagyis, hogy még felnőttként is kiszolgálja a parentifikált személy a szüleit. Ez lehet érzelmi, vagy fizikai kiszolgálás. Előbbire példa, ha magányos az egyik, vagy mindkét szülő és áldozati szerepben zsarolja a gyermekét. Utóbbi esetében pedig akár a gyerekkel végeztethetnek el minden ház körüli munkát, hiszen ők is annyi mindent tettek érte.