A parentifikáció
Parentifikáció az, amikor az egyik, vagy mindkét szülő beemeli a gyereket maguk közé, ezzel elválasztva őt eredeti szerepkörétől, vagyis a gyerek léttől. Ettől a pillanattól fogva már nem gyerekként tekintenek rá, hanem egyenlő partnerként. Ez nem feltétlenül terjed ki feladatkörére, tehát egy kívülről tökéletes gyermeki létet élő gyerek is lehet parentifikált. Játszik, a barátaival szórakozik, a szülők is nagy figyelmet szentelnek neki és még az iskolai eredményei is rendben vannak.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!