A parentifikáció mindig is jelen volt az emberi életben, aminek fogalma a pszichológia fejlődésével tisztult ki igazán. Az is elképzelhető, hogy magadra ismersz majd a sorok olvasása közben, de már most tudatosítsd magadban, hogy ez egy olyan állapot, amiből ki lehet lépni, miután elfogadtad, hogy ez is csak az egyik részed.
VIDEO Halak csillagjegyűként ezekre számíthatsz párkapcsolatban a többi csillagjegytől
A parentifikáció
Parentifikáció az, amikor az egyik, vagy mindkét szülő beemeli a gyereket maguk közé, ezzel elválasztva őt eredeti szerepkörétől, vagyis a gyerek léttől. Ettől a pillanattól fogva már nem gyerekként tekintenek rá, hanem egyenlő partnerként. Ez nem feltétlenül terjed ki feladatkörére, tehát egy kívülről tökéletes gyermeki létet élő gyerek is lehet parentifikált. Játszik, a barátaival szórakozik, a szülők is nagy figyelmet szentelnek neki és még az iskolai eredményei is rendben vannak.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
Csakhogy a családi dinamikában megváltozhatott valami. Valamelyik szülő túl sok olyan érzelemmel terheli, mely nem a gyerek dolga lenne. Gyakori eset, mikor az édesanya elhanyagolva érzi magát és ezért a lánya legjobb barátnője akar lenni és minden szabadidejét vele akarja tölteni. Ezzel nyomást gyakorolva a gyerekre, aki természetesen szeretetből és sajnálatból mindig az anyukáját választja majd, hiszen a parentifikált gyerek legfőbb motivációja, hogy boldoggá tegye a szüleit.
Már itt érzékelhető, hogy valami nagyon elcsúszott a szerepek között, hiszen ennek fordítva kellene működnie természetes úton. Az sem ritka, mikor az elhidegült apuka emeli be a gyereket közé és a felesége közé, ezzel biztosítva magának az érzelmi stabilitást. Ez amolyan „mi a világ ellen” mentalitás, melyben természetesen a gyerek szintén nincs a helyén, hiszen a szülő nem emelheti őt egyenrangú partnerré.
Ilyenkor az anyuka válik a „rossz zsaruvá” és apu biztonságérzetét kiszolgálva, a gyerek sokszor láthat ellenséget az édesanyjában. A helyzetet csak fokozza, ha apu még bizonyos „jutalmakban” is részesíti a gyereket, vagyis elhalmozza ajándékokkal. A parentifikáció jelensége sem fekete-fehér, tehát nagyon sok részben tetten érhető, ha valaki ezzel küzd még felnőttként is.
A cikk folytatódik, lapozz!