A cseresznyemagok kiköpése egy mozgó autó ablakán keresztül meglepően nehéz „sport”. Nem elég csak kifújni őket, el kell találni a megfelelő egyensúlyt erő és célzás között, különben a szél visszahozza, mintha csak egy játékos csók térne vissza hozzád. Ez a fajta apró, lassú tevékenység tökéletesen illik a perzselően forró nyári napokhoz, amikor a combok a naptej alatt rátapadnak az ülésre, az idő pedig egyszerre válik lomha és végtelenné. Ilyenkor minden apró dolog, például egy merülés a jeges vizű patakban, hazatérésnek érződik, mintha a tested és a lelked is újra otthonra lelne.
Ezeken a napokon gyakran egy titkos fürdőhely felé indultam. Nem volt kitáblázva, nem volt különösebb jelentősége a külvilág számára, nekem mégis fontos állomás lett, egy hely, amely nem szerepelt útikönyvekben, de bennem mérföldkövet jelentett. A térképen talán csak egy apró pont lett volna, mégis olyan hely volt, ahol valódi felfedezést tettem önmagamról. Nyári fotósként dolgoztam egy táborban, ahol nap mint nap a természet szépségét és a gyerekek örömét örökítettem meg.
Megtelt a memóriakártyám mosolyokkal, felfedezésekkel és kamaszos pillanatokkal. De munkaidőn túl én magam is épp olyan nyitott szemmel jártam, mint ők. A felnőttkor küszöbén voltam, tele bizonytalansággal, és közben egy olyan közösségbe csöppentem, ahol minden szokás és szabály új értelmet nyert. Mintha távol a várostól, a reklámoktól és az állandó elvárásoktól egyszerűen újra lehetett volna írni, mit jelent önmagunknak lenni. Olvass még a témában
Az erdő hónapokra az otthonom lett. Ott tanultam meg igazán, mennyire más tud lenni az élet, ha megszűnik a folyamatos nyomás, hogy „megfelelj”. Otthon napokat töltöttem azzal, hogy kiválasszam a ruhámat, kiegyenesítsem a hajam, eltakarjam a göndörséget, amit nem tudtam kezelni. Bár sminket ritkán viseltem, a környezetem gyakran azt sugallta, hogy nélküle valami nincs rendben velem. Tinédzserként természetes volt, hogy be akartam illeszkedni, és megtanultam, a külvilág ítélete számít. Így hát vasaltam a hajam, festettem a szempillám, és hagytam, hogy mások véleménye mérje az értékemet. Éppen ezért mondtam azonnal igent a nyárra az erdőben. A gondolat, hogy eltűnhetek a külvilág elől, hogy megszabadulhatok a külváros egyformaságától és a ránk zúduló elvárásoktól, maga volt a megváltás. Azt hittem, a természet majd mindentől megszabadít, és végre semmilyen nyomás nem nehezedik rám. Csakhogy nem egészen így történt.
