Az utóbbi egy-két évben feltűnt valami a baráti körömben. Abban a korban vagyok, amikor sok ismerősömnek kérik meg a kezét, és a lelkes beszámoló után büszkén mutatja meg az ujján csillogó gyűrűt. A koreográfia mindig hasonló: izgatott kézmozdulat, az arcom elé tartott tartott ujj, udvarias álmélkodás, hogy milyen szép az ékszer – és persze milyen gyönyörű benne a kő. És szinte kivétel nélkül jön a félmondat, suttogva: „nem igazi… csak laboratóriumi gyémánt.”
Mindig picit fennakadok ezen a „csak”-on.
A laboratóriumi gyémánt ugyanis nem utánzat
Nem cirkónia, nem üveg, nem valami kreatív marketingtrükk. Kémiailag és fizikailag ugyanaz az anyag, mint a bányászott gyémánt: kristályos szén, ugyanazzal a keménységgel, fénytöréssel, tartóssággal. A különbség a keletkezés módjában van. Olvass még a témában
„Meg szokott még lepni időnként valamivel?” Ez a 13 kérdés megmutatja, hogy jó-e a férjed
„Akkor döbbentem rá, hogy elvesztettem a legjobb barátomat” – Férfiak, akik megbánták, hogy elváltak
Két szó az esküvőmről, amit soha nem fogok elfelejteni
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
