Lábnyomok
Egy hatvan körüli férfit hoztak be, összeégett egy otthoni balesetben. Nem élte túl és én hívtam fel a feleségét, hogy közöljem vele a hírt. A válasza annyi volt, hogy „Köszönöm, doktor úr, akkor folytatom a takarítást.” Később a nő bejött a családdal a kórházba és mikor kettesben maradtunk, elmondta, hogy nővérként dolgozott, így már akkor tudta, hogy a férje nem éli túl a sérüléseket, amikor a mentők elvitték. Amikor hívtam, már órák óta gyászolta és a szőnyegbe égett lábnyomokat sikálta, mert nem bírta a látványt.
A fivér
Egy fiatal srác autóbalesetben halt meg, már halott volt, amikor behozták. Amikor közöltem a családdal a hírt, mindenki sírni kezdett, kivéve az ikertestvérét, aki pont úgy nézett ki, mint az áldozat. Csak bámult maga elé, könnye sem folyt, mégis úgy nézett ki, mintha mindjárt belehalna a gyászba. Mintha az életének innentől semmi értelme nem lenne. Sosem fogom elfelejteni az arcát.
Olvass még a témában
Hibáztatás
Egy idősebb hölgyet hoztak be komoly vérzéssel. Tudtam, hogy pár napba beletelik, mire megjönnek a vizsgálata eredményei, de mondtam neki, hogy sajnos ez ebben a korban többnyire rákot szokott jelenteni. Felháborodott, hogy hogy van képem ezzel traktálni őt. Pár nap múlva bebizonyosodott, hogy valóban méhnyakrákja van, előrehaladott stádiumban. Már nem én kezeltem, de vettem a fáradtságot, hogy felhívjam és minden információt átadjak, mielőtt a nőgyógyász vagy az onkológia tájékoztatja. „Hálából” a pokolba kívánt és végig azt üvöltötte, miattam lett rákos, mert én festettem az ördögöt a falra.
A cikk folytatódik, lapozz!