A smink olyan, mintha mindig is jelen lett volna, de a fordulópont 1910-ben volt, amikor a karcsú derék mellett a sápadt bőr lett a szépségideál. Ekkor már szemhéjfestéket és rúzst is használtak a nők, még ha óvatosan is, mert a természetes szépség volt a divat.
Ahogy telt az idő, a smink egyre elfogadottabb és nyilvánvalóbb lett, így a hölgyek – főleg mai szemmel – egészen érdekes eszközökhöz nyúltak az arcfestés érdekében. Azt használták, ami a kezük ügyébe esett, fittyet hányva az esetleges negatív mellékhatásokra. Száz évvel ezelőtt ezekkel a furcsa smink-alapanyagokkal szépültek a nők, ma már sokkolóan hatnak.
Porrá tört bogarak
Igen, jól olvasod, apróra őrölt bogarak. Hogy mire használták őket? Nos, 1910-ben a szüfrazsett mozgalom két vezetője, Elizabeth Cady Stanton és Charlotte Perkins Gilman vörös rúzst viseltek a tüntetéseken, ezzel a nők függetlenségét és a lázadást jelképezve. A vörös ajakfesték fő összetevője kármin volt, ami nem más, mint a kokcsinella nevű színezékanyagból nyerhető karmazsinvörös színű festék. Ezt az anyagot pedig a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonják ki.
Igen, direkt használtam jelen időt, hiszen a mai napig használják sminkekhez.
Annakidején a kármint olaj, méhviasz és állati zsír keverékébe tették, a nők pedig ezt kenték a szájukra. Szintetikus anyagokat csak az Első Világháború után kezdtek el ehhez használni, ami azért is volt fontos, mert a termék így nem romlott meg.
Igen, direkt használtam jelen időt, hiszen a mai napig használják sminkekhez.
Annakidején a kármint olaj, méhviasz és állati zsír keverékébe tették, a nők pedig ezt kenték a szájukra. Szintetikus anyagokat csak az Első Világháború után kezdtek el ehhez használni, ami azért is volt fontos, mert a termék így nem romlott meg.