Az öregedés életünk szerves része, elkerülhetetlen folyamat, ami egyben rémisztő és felszabadító is. Nincs mit tenni ellene, az idő múlásával szembe kell néznie mindenkinek. Talán a „hogyan” a kulcs, vagyis, hogy miként tesszük ezt.
Mennyire fogadod el az idő múlását?
Van, aki megpróbál harcolni ellene, de alul marad és van, aki már egész korán elfogadja a folyamatot. Azt, hogy min múlik mindez, személyiségünk határozza meg, amit persze mi is alakíthatunk. Érdemes is ezzel foglalkoznunk, ugyanis ez egy olyan dolog, ami ellen kár küzdenünk. Mindez meghatározza azt is, hogy miként öregszünk. Ha elfogadjuk a tényt, hogy egyszer minden elmúlik és megpróbáljuk a jelent a lehető legjobban megélni, a bennünk élő gyerek soha nem fog unatkozni és szomorkodni.
Ez az életkedv pedig a kisugárzásunkra is hatással lesz. Számomra is furcsa látni néhány régi osztálytársamat idősödni, olyan babaarcú lányokat, akik a gimi legszebbjei voltak. Néhányukra rá sem ismerek, annyira megöregedett az arcuk, pedig még bőven fiataloknak mondhatók koruk alapján. Míg velük szembe ismerek olyan nőket, akiknek képtelen vagyok elhinni valós korukat, annyira fiatalos a külsejük. És nem, nem a sok plasztikától. Egyszerűen élvezik az életet, jókat nevetnek és nem engedik el a bennük élő gyereket.
Ez az életkedv pedig a kisugárzásunkra is hatással lesz. Számomra is furcsa látni néhány régi osztálytársamat idősödni, olyan babaarcú lányokat, akik a gimi legszebbjei voltak. Néhányukra rá sem ismerek, annyira megöregedett az arcuk, pedig még bőven fiataloknak mondhatók koruk alapján. Míg velük szembe ismerek olyan nőket, akiknek képtelen vagyok elhinni valós korukat, annyira fiatalos a külsejük. És nem, nem a sok plasztikától. Egyszerűen élvezik az életet, jókat nevetnek és nem engedik el a bennük élő gyereket.