Bunyó
Régen utáltam, hogy a férjem mindig „bunyózik” a gyerekekkel, aztán olvastam egy cikket arról, hogy ez milyen hasznos. Apa rúgást-ütést imitál és közben megmutatja a négyéves lányunknak, hogy hogyan védje ki. Aztán a lányom jön, ő rúgja az apját, és apa védi ki, vagy löki el a gyereket a kanapéba.
Anyaként nem néztem ezt jó szemmel, pedig a gyerek mindig élvezte – visítva-kacagva dőlt a párnák közé. A nyolchónapos fiammal is szoktak játékbirkózni: a férjem „lábfeszítésbe” teszi a babát, és a lányomnak kell „lekopognia a harcot”, ha úgy véli, hogy az öccse már harcképtelen.
A cikk szerint az effajta játék nemcsak önvédelmet tanít és a szülő-gyerek kapcsolatot erősíti, hanem megtanítja a gyereket határokat húzni: amikor párkapcsolata lesz, tudja majd, hogy mit engedhet meg és mit nem. Olvass még a témában
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
Mersz igazán sebezhető lenni? Teszteld, hogyan viszonyulsz az érzelmi nyitottsághoz!
Sátrazás kisgyerekkel: életre szóló élmény, vagy közös családi trauma?
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
