A feszültség nálam gyerekkorom óta állandó hálótérs: részben alkati sajátosság, hogy állandóan pörgök a teendőimen, nehezen engedem el a nap eseményeit, és ha másnap valami rendhagyó feladat vár rám, akkor azon jár az agyam lefekvéskor is. Másrészt ott vannak a gyerekkori traumák, amik mélyen beépültek, és amiket az ember nem tud csak úgy kikapcsolni, ha lehunyja a szemét.
Sokáig nem is fogtam fel, mennyire rosszul alszom valójában. Egyszerűen természetesnek vettem, hogy fáradtan kelek, hogy reggelente úgy érzem, mintha nem is aludtam volna.
Aztán lett egy okosórám, ami monitorozta az alvásomat, és ekkor szembesültem azzal, hogy a problémám jóval nagyobb, mint gondoltam. A mélyalvás, aminek éjszakánként másfél-két órának kellene lennie, nálam jellemzően fél óra, néha mindössze pár perc volt.
Ez sok mindent megmagyarázott: miért voltam folyton fáradt, miért nem tudtam igazán regenerálódni, és miért éreztem, hogy reggelente úgy kelek fel az ágyból, mint akit éjjel félholtra vertek. Olvass még a témában
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
Így változik meg az étvágyad a ciklus különböző szakaszaiban
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
