A jövőkép
Én abba fáradtam bele, hogy egy olyan kapcsolatba tettem bele mindent, amiről nem tudtam, hogy merre halad. És ezt az elején észre sem vettem. Türelmes voltam, kedves, odaadó.
De a kimerültségem lassan alakot öltött: hosszú, nehéz csendben, amit magamban cipeltem, amikor még bíztam benne, hogy a dolgok rendbejönnek. Aztán beláttam, hogy miközben várok valakire, szép lassan feladom önmagam. Akkor meggyászoltam a kapcsolatot, összepakoltam és csendben eljöttem. Nem kérte, hogy menjek vissza, tehát jó döntés volt.
Érdekes
Az intimitás megmaradt, de a közös jövőről szóló tervezgetések elmaradtak. Pedig beszélgettünk, elmeséltük egymásnak, milyen napunk volt. Képeket, mémeket küldözgettünk és együtt nevettünk. Még mindig egymás életének szerves részei voltunk, de valami mégis érezhetően megváltozott. Olvass még a témában
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
3 szokás az életemben, amitől tényleg jobban érzem magam
„Amikor megláttam a katicát, tudtam, hogy a nagyi még mindig itt van” – Szeretteink üzenetei a síron túlról
Ezt hozza 2026. október 21. a numerológia szerint: kaland és változás
Tudtam, hogy ez a férfi nem fog engem választani. Nem fog velem maradni. És ugyan még kedves, de csak azért, mert közben már keresi azt, aki utánam jön majd. Aki a felesége lesz, akitől gyereke lesz. A zsigereimben éreztem, hogy az a nő nem én leszek. Pedig ugyanolyan szeretetteljes volt, de én tudtam a rezgéseiből.
Amikor mondtam neki, hogy elmegyek, ő tiltakozni akart, de leintettem, hogy „mindketten tudjuk, mi a helyzet, kérlek ne marasztalj.” Utána leeresztett, mint egy lufi és szomorúan, szó nélkül nézte végig, ahogy a barátaim az autóba pakolják a cuccaimat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
