De nem mondtad!
Kedvenc kifogásom – amikor kiverem a balhét, mert szalad a lakás – hogy a férjem azzal jön, hogy „nem mondtam neki, hogy ezt vagy azt meg kell csinálnia.”
Nem látja, hogy szanaszét vannak a játékok? Hogy kifolyik a mosogatóból a sok tányér? Hogy tele van a szennyestartó? Annyit mondtam neki, hogy ha nem látja, mit segíthet, akkor menjen optikushoz, mert a kupleráj kiszúrja a szemét.
Gondolatok a fejben
Egy veszekedéskor felhívtam a férjem figyelmét arra a tényre, hogy ő hazajön munkából és egyből lazulhat, nekem viszont akkor kezdődik a második műszak a háztartással és a gyerekekkel – így én csak akkor kapcsolok ki, amikor a fejem a párnára teszem. Olvass még a témában
„Jó volt, amíg el nem kezdett felnőni” – Férfiak történetei, akik sokkal fiatalabb nővel jártak
„Túl hangosan nevettem” – Mi az, amiért a nők elnézést kérnek, a férfiak viszont soha?
Mehetnék múzeumba is, de inkább egy aktív vulkánt mászok meg a nászutamon
Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút
Volt képe azt vágni a fejemhez, hogy ő férfi, akinek „a feje állandóan tele van gondolatokkal”, és ezért kerüli el a figyelmét a házimunka. Azt hittem, felrobbanok, mert ezek szerint ő azt hiszi, hogy az én női agyamban nincsenek gondolatok?
Megkérdeztem: szerinted én szívesebben porszívózom ahelyett, hogy leülnék olvasni? Akkor jöttem rá, hogy a gyermekeim apja engem gyakorlatilag kognitív szempontból alsóbbrendűnek tart, az egész női nemmel együtt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
