Két ember egy lakásban
A barátnőm, Petra szokta mondani, hogy én mindig túlgondolom a dolgokat, és hogy ha nincs botrány, akkor minden rendben. Amikor elmeséltem neki ezt az egészet egy kávé mellett, ő először azt hitte, panaszkodom, hogy túl nyugis lett az életünk. Próbáltam elmagyarázni, hogy nem erről van szó. Hogy amikor veszekedtünk, legalább küzdöttünk egymásért.
Most inkább olyan, mintha két szobatárs élne egy lakásban, akik kedvelik egymást, de már nem várnak egymástól semmi meglepőt.
Rájöttem, hogy nem a hangos szavaktól félek a legjobban, hanem attól a pillanattól, amikor már nem is akarunk mit mondani egymásnak.
Volt egy éjszaka pár hete, amikor nem tudtam elaludni, és néztem, hogy alszik mellettem, egyenletesen lélegzik, az arca nyugodt. Arra gondoltam, milyen furcsa, hogy ennyire ismerem ezt az embert, minden pórusát, a hangját, ahogy köhög, ahogy horkol néha, és mégis van egy rész, ahova már nem engedem be, és talán ő sem enged be engem. Nem tudom, mikor kezdődött ez. Talán akkor, amikor a nagyobbik fiunk kamaszkorba lépett, és minden energiánk arra ment el, hogy őt tartsuk egyben. Talán akkor, amikor apám beteg lett, és hetekig csak a kórházi ügyeket intéztük, nem volt idő haragra, sem szerelemre, csak a napi feladatokra. Olvass még a témában
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal
„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd
Azért nem szexel veled a nőd, mert… – Top 10 ok férfiaktól férfiaknak
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
