A kérdés, amit egyikünk sem mer feltenni
Egyszer megkérdeztem tőle, döntéskényszer nélkül, csak úgy este, hogy jól van-e velem. Rám nézett, elgondolkodott, aztán azt mondta, persze, miért ne lenne. Nem folytattam, mert féltem, mi jönne utána, ha tovább kérdezek. Lehet, hogy ő is ugyanígy fél tőlem kérdezni valamit.
A minap találtam egy régi fényképet, amin az esküvőnk után egy parkoló autóban ülünk, ő az anyósülésen, én vezetek, és nevetünk valamin, amit már elfelejtettem, mi volt. Az arcunkon volt valami feszültség és izgalom keveréke, mintha épp valami veszélyes és izgalmas dologba kezdenénk. Most inkább biztonságban vagyunk. Csak nem tudom, a biztonság és az élet ugyanaz-e.
Nem tudom, mit kellene tennem ezzel. Nem akarok veszekedést provokálni csak azért, hogy bizonyítsam magamnak, hogy még van bennünk tűz. Az sem igaz, hogy boldogtalan lennék, mert nem vagyok. Csak van egy hiányérzet, ami nem az érintés hiánya, nem is a szex hiánya, hanem valami sokkal nehezebben megfogható dolog: annak a hiánya, hogy fontosak vagyunk-e még eléggé egymásnak ahhoz, hogy néha összekapjunk rajta. Olvass még a témában
„Miért vagytok ilyenek…?” kérdeztem a férfiaktól és a válaszok többsége vegytiszta agresszió volt
Ha valaki megbánt, még nem biztos, hogy szociopata- Miért akarunk mindenkire diagnózist ragasztani?
„Nem dicséred meg és úgy érzi, ő sosem lesz elég” – Ezért csal meg a pasid
„A közöny az utolsó szeg a házasság koporsójában” – mikor tudtad, hogy a házasságodnak annyi?
Következő cikkünk„Minden helyzetre volt valami kifogása” – amikor a férfi az örök áldozatEttől a típustól menekülj. Volt egy exem, akinek bármit mondtam, mindenre volt valami kifogása. Még akkor is, ha világos volt a helyzet, mint a Nap. Ő sosem volt hibás semmiért: valaki hazudott, a körülmények áldozata volt, leitatták, a Merkúr retrográdban volt stb. Rájöttem idővel, hogy ez köztünk így nem kommunikáció, hanem…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
