A boldogság mindenkinek jár. Ennek ellenére, amikor végre beköszönt hozzánk, nem feltétlenül tudjuk igazán értékelni. Sokak szerint már annak is örülnünk kellene, hogy van hol laknunk, van mit ennünk, módunkban áll dolgozni, de a magasabb küszöbre emelt boldogságot jóval nehezebb meglátnunk, tiszta szívvel fogadnunk.
Mások ennyinek is örülnének!
Azokban a nőkben, akik a felhőtlenséget keresik, önismereti könyveket bújnak, folyton ott motoszkál a kisördög, mely szerint mások már azzal is tökéletesen boldogok lennének, ami nekünk jutott.
Való igaz, egyesek mindent megadnának azért, hogy ne kelljen éhezniük, legyen hol lakniuk, ne küzdjenek halálos betegséggel, vagy éppen annyit mutasson a saját mérlegük, mint amennyivel te aktuálisan elégedetlen vagy.
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az nem fog inspirálni, fejlődésre késztetni, ha azzal foglalkozol, mások mit irigyelhetnek az életedből.
Igen, szerencsés vagy, ha elégedett lehetsz azzal, ami jutott, és a boldogság alapköve, amikor értékeled a mindennaposnak vélt, ám hihetetlenül fontos dolgokat.
Az alaptalan bűntudattal azonban nem leszel hasznára a társadalomnak.
Ha most jó jön, később biztos rossz lesz…
Ez a tökéletes pesszimista látásmód, amit igen sokan gyakorolnak napjainkban. Ezen elv szerint az élet hullámvölgyekből és hullámhegyekből áll, s ha éppen jó dolgok történnek velünk, akkor annak a fejezetnek még nincs vége.
Főleg azokra jellemző ez az életfelfogás, akik sokat szenvedtek, küszködtek, folyton valamilyen problémával szembesültek, s ezért amikor aktuálisan minden elfogadható az életükben, nem tudnak és nem is mernek örülni.
Ezzel az egésszel az a gond, hogy ha ezt az elvet vallod, akkor lényegében sosem vagy boldog.
Még ha igaz is, hogy a hullámvölgyek folyton felmerülnek, bőven elég akkor aggódni rajtuk, amikor már kopogtatnak az ajtón.
Olyasvalami miatt izgulni, problémázni, ami lehet, hogy egyszer csak beköszönt, s elrontani vele a jelen tökéletes pillanatait, igencsak nagy butaság.
Egyszerűen nincs időm kiélvezni a boldogságot!
A mai rohanó világ kifejezés bár szlogenné vált, valós dolgot fed le. Melyik dolgozó anyukának van ideje úgy igazán önmagára időt szánni?
Bűntudat nélkül lazítani ahelyett, hogy azon aggódnánk, mi történik a csemeténkkel, vajon hogyan tudjuk támogatni a férjünket, miként segítsük a váláson keresztülmenő barátnőnket. Mindezt persze főzés és takarítás közben, túlóra után…
Vannak nehéz napok, amikor a puszta létezés is komoly erőt igényel, nemhogy a boldogság megtalálása, de ezt el kell fogadni, és másnap tisztalappal kezdeni az egészet.
Azt viszont soha, semmilyen körülmények között nem szabad elfeledni, hogy nem csak magunknak segítünk a lelki harmónia megteremtésével.
Ha mi boldogok vagyunk, akkor kiegyensúlyozott lesz mellettünk a szerelmünk, a gyermekünk bátran fordul hozzánk, és a barátnőnk számára is biztos reményt, új utat mutatunk.
Én nem dolgoztam meg azért, hogy boldog legyek!
Íme, egy tökéletes példa arra, hogy a legtöbb nőben igenis ott munkálkodik a karrierista én, megkeverve egy jó adag anyai ösztönnel: máris kész az alaptalan bűntudat.
Míg másokra (csupán a külsőségek figyelembevételével) ujjal mutogatunk, amennyiben jól láthatóan nem dolgoztak meg a boldogságukért, fordul a kocka, mihelyst a mi ölünkbe hull a gondtalanság.
Teljesen mindegy, miről van szó: új munkalehetőségről, amire mások pályáztak, minket pedig beajánlottak, vagy csak egyszerűen mázlink volt, amiért ilyen géneket örökültünk, és most kamatoztathatjuk szépségünk előnyeit.
Sokan és sokszor érzik azt, hogy nem dolgoztak meg a boldogságért, de ilyenkor nem az a megoldás, hogy lelkiismeret-furdalással állunk a kérdés elé.
Tekints erre szerencsés lehetőségként, amiből tanulhatsz – ha nem herdálod el, te is megérdemelted, körülményektől függetlenül.
Határozd meg a saját boldogságod!
Annak ellenére, hogy sok mindenkiben munkálkodik a bűntudat, rettentően fontos, hogy meghatározd magadnak, számodra mi jelenti az igazi örömet.
A boldog házasságod? A kezedből kiadott munka? A gőzölgő ebéd az asztalon? Vagy éppen egy forró fürdő? Este, mielőtt aludni térsz, gondold végig, az adott napon mi okozott örömet, és fordíts erre fokozott figyelmet.
Reggel pedig a jót várd, ne a rosszat, mert még ha nem is hiszel a vonzás törvényében, teljesen felesleges az egész napot pesszimistán eltölteni egy probléma miatt.
Gondok, bajok így is, úgyis jönnek, minden életkorban, minden szituációban és más formában, de folyton jelentkeznek. Ha kesergünk rajtuk, attól sajnos nem tűnnek el, de nem is változnak meg.
Akkor sem, ha időnként olyan szerencsések leszünk, hogy valaki nekünk tesz szívességet, és a mi boldogságunkat egyengeti a háttérből.
