A szép nyarak emléke mellé odaköltözött a szorongás
A legfurcsább az egészben, hogy közben imádtam azokat a nyarakat. Szerettem a kikötőben ülni napnyugtakor, szerettem, ahogy a házuk illatozott a paradicsomtól, amit a kertben termesztettek, szerettem nagypapa esti sakkleckéit a teraszon. De ez a mondat, ez az egyetlen, visszatérő figyelmeztetés mindig ott lógott a levegőben, mint egy vihar előtti fülledtség, ami bármelyik pillanatban lecsaphat.
Huszonéves koromban, amikor már egyedül mentem le nyaralni a barátaimmal, rájöttem, hogy a bikinifelvétel előtt önkéntelenül is beszívom a hasam, és körülnézek, nincs-e a közelben valaki, aki majd megjegyzést tesz.
Évekbe telt, mire ez az izomemlékezet feloldódott, és még ma is van olyan nyár, amikor egy pillanatra visszatér, ha meglátok egy strandi tükröt.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
