Szenvedélyesen szeretem a könyveket. Gyerekkorom óta ez a kedvenc hobbim. Amíg a szüleimmel laktam, ebből sosem volt gond, szerencsére elég nagy házunk volt ahhoz, hogy amit felhalmozok, azt elnyelje. A gond akkor kezdődött, mikor önálló életet kezdtem, és szépen lassan szinte felfaltak a saját könyveim. Kezdett áttekinthetetlenné válni a kis belvárosi lakásom miattuk. A régiektől nem tudtam megválni, az újakra pedig szükségem volt. Végül a párom közölte velem, hogy erre ki kell találnunk valamit. Igaza volt. Nem volt könnyű beismerni, de igaza volt.
A szemléletváltás
Az első és legfontosabb fordulat az volt, amikor abbahagytam azt, hogy a könyvgyűjteményemet teljes egésznek tekintsem, amit meg kell őrizni. Elkezdtem úgy nézni rá, mint valami élő dologra, ami változhat. Vannak könyvek, amiket újra fogok olvasni, vannak, amiket ajánlani fogok valakinek, és vannak, amik már elvégezték a dolgukat. Ez utóbbiaknak nem kell örökre ott állniuk a polcon. Ez nem jelenti azt, hogy mindent ki kell dobni, de nem minden könyv egyenlő, és nem kell mindegyiket ugyanúgy megtartani.
