Mondd meg a neved, és megmondom, mely közösség tagja vagy.
Mivel a közösségi lét megkívánja a szervezettséget, ezért nem teszi lehetővé a név-nélkül való járás-kelést, létezést keretein belül. A név ugyanis a közösséghez való kapcsolódást is szolgálja. Így a névvel nem rendelkező személyt is felruházták valamilyen jelzővel. Sőt: mivel a nem jel is egyfajta jelként tartható számon, ezért a személy, akinek nem volt neve, azt szólíthatták akár így is körülírtan: a név nélküli férfi/nő, hogy ezzel a gesztussal (be)azonosítsák, illetve beilleszthessék a csoportba.
Név és sors
Tetszetős az a megközelítés, mely szerint a szülők és keresztszülők által ránk ruházott névre úgy kell tekinteni, mint valamiféle formára, melyet majd az egyén tölt fel értékkel, ízzel. A ma már identifikálásra használt személynév régen gazdag jelentéstöbblettel bírt. A hazai személynévtörténet arról árulkodik, hogy a kételemű névadás a XVI. századtól vált általánossá.
Olvass még a témában
A név érzelmi velejárója
Most állj meg egy pillanatra és mondd ki hangosan az első keresztnevet, amely eszedbe jut. Ne gondolkozz sokat. Azt tapasztalhatod, hogy nem egy üres forma jelenik meg lelki szemeid előtt, hanem az általad kimondott név egyik viselőjének képzeletedben előbukkanó/felsejlő alakja és személyiségvonásai. Eszedbe jutnak kedves és kevésbé szimpatikus tulajdonságai, mindaz, amit érzel iránta. Ezt nevezzük a név érzelmi velejárójának. Mindez azt jelenti, hogy a név és viselője kivált belőlünk néhány szubjektív érzést.
A cikk folytatódik, lapozz!
