Egy ideje erőteljesen foglalkoztat a név, a névadás kérdése, illetve ezen belül is leginkább a név és hordozója között fellelhető valamilyen kapcsolat. A név, melyhez eleink mindenféle mágikus szertartást és hiedelmek egész sorát rendelték, minthogyha magában hordozna valamiféle sejtelmes, önmagán túlmutató jelentéssort.
A totemizmus nyomait fedezhetjük fel abban a megnyilvánulásban, hogy némely mágikus tulajdonsággal felvértezett állatfajtát nem neveztek meg. E helyett valamilyen jelzős formában, körülírtan, vagy leplezett kifejezéssel beszéltek az állatról. Kiragadásképpen: a voguloknál a farkast (ami ugyancsak egy körülírás) „rént harapó állatként”, „fogas állatként” emlegették.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!