Embere/viselője teszi a nevet…
Az elsősorban az egyén beazonosítására, másoktól való megkülönböztetésére konvenciózusan használt személynév egyes elképzelések szerint saját képünkre formálható, testre szabható, így az ember fogja nemessé, mások számára is kívánatossá tenni a nevet. Tehát ez esetben a név viselője szentesíti a nevet.
Indulatszóból egyénazonosító jel
Hangtani megközelítésből – hazai vonatkozásban – a név kifejezés feltételezhetően a Ne! indulatszóból képződött, majd formálódott, nyújtózott (ne-ü, ne-v) és átalakult a napjainkban is használt változatává. Ugyanez történhetett az angol name, a dán navn, valamint a német name – név jelentésű – kifejezésekkel is.
Olvass még a témában
A mindenségrendező névadás
A teremtésmítoszok arra engednek következtetni, hogy a név az élőlény, az egyén időbe helyezettségét mintegy megpecsételi. Erről tanúskodik példaképpen a tibeti teremtésmítosz, melyben a keletkező világ ura miután megnevezte saját magát: rendezte a teret, az időt, a valóságot. Az addigi nem-létből létet, a káoszból rendet formált.
A cikk folytatódik, lapozz!
