A fürdőkád születése
December 20-a nem kap elég tiszteletet. A naptárban csak egy újabb téli nap, amely leginkább arról ismert, hogy még nem a karácsony. De 1917-ben H. L. Mencken író elhatározta, hogy változtat ezen. Amikor a New York Evening Mail olvasói december végén kinyitották az újságot, Mencken 1800 szavas esszéjét találták benne, „Egy elhanyagolt évforduló” címmel, amely a fürdőkád megjelenését írta le az Egyesült Államokban. Mencken aprólékosan katalogizálta a kád 1842-es debütálását, és elmagyarázta, hogy a fürdőszobai divat csak azután terjedt el, hogy Millard Fillmore beszereltetett egyet a Fehér Házban. A 20. századra, magyarázta Mencken, a nagy jelentőségű évforduló a feledés homályába merült. „Egyetlen vízvezeték-szerelő sem tisztelgett a nap előtt" - panaszolta. "Egy kormányzó sem hirdetett imát.”
Ennek mondjuk jó oka volt. Mégpedig az, hogy az egész évfordulót Mencken csak kitalálta. A humorista úgy gondolta, hogy mindenki átlát a trükkön, és később azt írta, hogy a cikk "ártalmatlan móka" volt, hogy kicsit elterelje az olvasók figyelmét az első világháborúval járó megannyi borzalomról. „Soha nem gondoltam volna, hogy komolyan veszik” - írta.
A cikknek az Evening Mailben való megjelentetése még hitelesebbé tette Mencken kis viccét, és megdöbbentette, hogy a sztori milyen gyorsan terjedt. Néhány éven belül "szakfolyóiratok" hivatkoztak rá, és a kongresszusban is idézték. A mese olyannyira elterjedt, hogy a Boston Herald 1926-ban „Az amerikai közönség mindent lenyel” címmel cikket közölt, amelyben megcáfolta az eredeti hírt. Három héttel később ugyanez az újság tényként idézte Mencken meséjét a fürdőkád eredetéről.
Mencken megpróbálta helyreigazítani a dolgokat, de erőfeszítései hiábavalóak voltak. Az embereket jobban érdekelte Fillmore elnök kádja, mint az igazság. Még ma is felbukkan időről időre a téma: a történet 2008-ban egy Kia-reklámban szerepelt, amely Fillmore-t úgy méltatta, mint „az első elnököt, akinek folyóvizes fürdőkádja volt.”
Ennek mondjuk jó oka volt. Mégpedig az, hogy az egész évfordulót Mencken csak kitalálta. A humorista úgy gondolta, hogy mindenki átlát a trükkön, és később azt írta, hogy a cikk "ártalmatlan móka" volt, hogy kicsit elterelje az olvasók figyelmét az első világháborúval járó megannyi borzalomról. „Soha nem gondoltam volna, hogy komolyan veszik” - írta.
A cikknek az Evening Mailben való megjelentetése még hitelesebbé tette Mencken kis viccét, és megdöbbentette, hogy a sztori milyen gyorsan terjedt. Néhány éven belül "szakfolyóiratok" hivatkoztak rá, és a kongresszusban is idézték. A mese olyannyira elterjedt, hogy a Boston Herald 1926-ban „Az amerikai közönség mindent lenyel” címmel cikket közölt, amelyben megcáfolta az eredeti hírt. Három héttel később ugyanez az újság tényként idézte Mencken meséjét a fürdőkád eredetéről.
Mencken megpróbálta helyreigazítani a dolgokat, de erőfeszítései hiábavalóak voltak. Az embereket jobban érdekelte Fillmore elnök kádja, mint az igazság. Még ma is felbukkan időről időre a téma: a történet 2008-ban egy Kia-reklámban szerepelt, amely Fillmore-t úgy méltatta, mint „az első elnököt, akinek folyóvizes fürdőkádja volt.”
A titkos spagettikert
Honnan származik a spagetti? 1957. április 1-jén a BBC Panorama című hírműsora tette fel kérdést, amikor is beszámolt egy svájci város erőteljes spagettiterméséről, amelyet a meleg tavasznak és a spagettiszúnyog eltűnésének köszönhetnek a helyiek. „Azok számára, akik szeretik ezt az ételt, nincs is jobb, mint az igazi, hazai spagetti” - mondta Richard Dimbleby műsorvezető.
A nézők pedig az egészet megkajálták. Április 2-án a BBC-t több száz telefonhívás árasztotta el azoktól, akik szívesen termesztenék saját tésztájukat, ami akkoriban ritka csemege volt a britek számára. A BBC tartotta magát a hoaxhoz, és azt tanácsolta a tésztatermő fa iránt érdeklődőknek, hogy „helyezzenek egy spagetti-ágat egy doboz paradicsomszószba, és bízzanak a legjobbakban.”
A nézők pedig az egészet megkajálták. Április 2-án a BBC-t több száz telefonhívás árasztotta el azoktól, akik szívesen termesztenék saját tésztájukat, ami akkoriban ritka csemege volt a britek számára. A BBC tartotta magát a hoaxhoz, és azt tanácsolta a tésztatermő fa iránt érdeklődőknek, hogy „helyezzenek egy spagetti-ágat egy doboz paradicsomszószba, és bízzanak a legjobbakban.”
Olvass még a témában
„Azt mondta, 50 dollárért bárkit lelő, akire rámutatok” – Ide soha többé nem megyek vissza
„Ha vannak UFÓK, mégis hol vannak?” – Paradoxonok, amiktől leesik az állad
Ez a rendkívüli nő 120 bántalmazott elefántot mentett meg – dokumentumfilm készült belőle
Ezt jelenti karácsonykor az égő gyertya. Spirituális ünnepi jelképek
Honnan (nem) kapta a nevét április elseje?
Az áprilisi tréfa eredete homályos. Joseph Boskin, a Bostoni Egyetem professzora és popkultúra-történész 1983-ban egy Fred Bayles riporternek adott interjúban éppen ezt próbálta elmondani. De minden alkalommal, amikor Boskin azt mondta Baylesnek, hogy senki sem tudja biztosan, hogyan kezdődött az ünnep, az interjúkészítő konkrétabb választ kért tőle. Végül az akadémikusnak elege lett az agresszív kérdezősködésből, és úgy döntött, kitalál egy nyomdába illő történetet.
Boskin egy teljesen légből kapott mesével kezdte el szórakoztatni Baylest azokból az időkből, amikor Konstantin uralkodott Rómában. A tréfamesterek - mondta - könyörögtek a császárnak, hogy az egyiküknek adjon lehetőséget arra, hogy egyetlen napra uralkodhasson. Április 1-jén Konstantin engedett. Egy bolond, Kugel király - Boskin a zsidó ételről nevezte el hirtelen kitalált karakterét - vette át a hatalmat, és kihirdette, hogy április 1-je mindig 24 órán át a bolondozásé lesz.
Boskin később azt mondta, hogy olyan abszurddá tette a történetet, hogy az teljesen hihetetlenné váljon, de a riporternek így sem esett le az ugratás. Az Associated Press (AP) lehozta Bayles Kugel királyról szóló történetét, és hamarosan Boskint az ország egész területéről hívogatták a hírügynökségek. A professzor kezdetben tartotta magát a vicchez, de néhány héttel később az egyik előadása során kiderült az igazság arról, hogy a média hogyan hajlandó elhinni a légből kapott sztorikat. Az iskolai újság szerkesztője is részt vett az órán, és az egyetemi Daily Free Press címlapon közölte: „A professzor átveri az AP-t.”
Miután kiderült az igazság, az AP nem meglepő módon zavarba jött, de a történetnek happy endje lett. Bayles, aki már nem lelkes riporter, most a BU újságírás professzora, ahol személyes tapasztalatból beszélhet a média hiszékenységéről, valamint arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egy jó hírű tréfamester egy kicsit túl messzire megy. „Nagyon, nagyon óvatosnak kell lenni azzal kapcsolatban, amit valaki, különösen az áprilisi tréfáról beszélő valaki mond” - mondta Bayles 2009-ben. „Ez is jól szemlélteti egy professzor felelősségét, és hogy nem szabad valakinek a karrierjével - és az egyetem integritásával - szórakozni.”
Fotók: istockphoto.com
Boskin egy teljesen légből kapott mesével kezdte el szórakoztatni Baylest azokból az időkből, amikor Konstantin uralkodott Rómában. A tréfamesterek - mondta - könyörögtek a császárnak, hogy az egyiküknek adjon lehetőséget arra, hogy egyetlen napra uralkodhasson. Április 1-jén Konstantin engedett. Egy bolond, Kugel király - Boskin a zsidó ételről nevezte el hirtelen kitalált karakterét - vette át a hatalmat, és kihirdette, hogy április 1-je mindig 24 órán át a bolondozásé lesz.
Boskin később azt mondta, hogy olyan abszurddá tette a történetet, hogy az teljesen hihetetlenné váljon, de a riporternek így sem esett le az ugratás. Az Associated Press (AP) lehozta Bayles Kugel királyról szóló történetét, és hamarosan Boskint az ország egész területéről hívogatták a hírügynökségek. A professzor kezdetben tartotta magát a vicchez, de néhány héttel később az egyik előadása során kiderült az igazság arról, hogy a média hogyan hajlandó elhinni a légből kapott sztorikat. Az iskolai újság szerkesztője is részt vett az órán, és az egyetemi Daily Free Press címlapon közölte: „A professzor átveri az AP-t.”
Miután kiderült az igazság, az AP nem meglepő módon zavarba jött, de a történetnek happy endje lett. Bayles, aki már nem lelkes riporter, most a BU újságírás professzora, ahol személyes tapasztalatból beszélhet a média hiszékenységéről, valamint arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egy jó hírű tréfamester egy kicsit túl messzire megy. „Nagyon, nagyon óvatosnak kell lenni azzal kapcsolatban, amit valaki, különösen az áprilisi tréfáról beszélő valaki mond” - mondta Bayles 2009-ben. „Ez is jól szemlélteti egy professzor felelősségét, és hogy nem szabad valakinek a karrierjével - és az egyetem integritásával - szórakozni.”
Fotók: istockphoto.com
