A szüleim évekig próbálkoztak, mire megszülettem, ezért lett a nevem – rendkívül eredeti módon – Ajándék. A családom és a barátaim csak Csöpinek hívnak, a szüleim „kicsimnek”, így soha senki nem nevez a nevemen, hála istennek.
A kilencvenes években születtem, amikor már szép, modern neveket adtak a szülők a gyerekeiknek, ennek ellenére és valamiért Jolán lettem. Világéletemben gyűlöltem a nevem. Annyira ciki volt a sok Szandi, Mónika, Ági stb. „normális” nevek között. A becézése is borzasztó, nem is vagyok hajlandó hallgatni arra, hogy „Jolika.”
