A halál gondolatával, saját halandóságával mindenki szembesül élete során – ki többször, ki kevesebbszer. Ez természetes része a mindennapjainknak, azonban a modern kultúrákban sokszor tabusítjuk a halált.
Talán éppen ez az oka annak, hogy egyre többen szenvednek tanatofóbiától, azaz a haláltól való, irreális félelemtől. Fontos, hogy nem tanatofóbiás az, aki időnként szorong az elmúlástól, vagy közelinek érzi a halált pl. egy baleset, betegség következményeként. A tanatofóbia akkor jelentkezik, ha a haláltól való félelem és szorongás már rányomja a bélyegét a mindennapokra.
Ezt a mentális problémát olyan árulkodó tünetek kísérik, mint a testi-lelki rosszullét a halál gondolatára (pl. émelygés, izzadás, álmatlanság, nyugtalanság, harag).
Amikor a fóbia jelei súlyosbodnak, akkor előfordulhat, hogy a szenvedő alany elzárja magát ismerőseitől, szeretteitől, bűnösséget, vagy éppen tartós aggodalmat tapasztal.
A nők többször és többet aggódnak az elmúlás miatt
Érdekes, de az eddig készült kutatások azt találták, hogy a haláltól való félelem általában fiatalkorban, a húszas években erősödik fel, és ciklikusan jelentkezik. Ezek a ciklusok természetesen egyénfüggőek, hiszen másként áll a halálhoz az, aki háborús övezetben él, másként az, akinek maradandó betegsége van, és megint másként az, aki szinte figyelmen kívül tudja hagyni a halált sok-sok éven keresztül.
Bár a húszas években, mikor mindannyian először szembesülünk azzal, hogy legfiatalabb éveink elmúltak, felerősödik a haláltól való félelem, a kutatások szerint a nők esetében visszatér, mégpedig az ötvenes éveikben.
A traumatikus események, a halál megtapasztalása pl. ismerősök, családtagok tekintetében, szintén erősíteni tudja a tanatofóbiát, de sokan szembesülnek vele akkor is, ha felnőnek a gyerekeik, nagyobb változás előtt áll az életük, elválnak, vagy éppen megkezdik a jól megérdemelt nyugdíjas éveiket.
Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség hivatalosan nem ismeri el a tanatofóbiát rendellenességként, a haláll járó félelmet gyakran általános szorongásnak tulajdonítják. A tanatofóbiát azonban nem csak azért nehéz legyőzni, mert sok helyen nem különítik el más szorongásos problémáktól, hanem azért is, mert általa olyasmit kell elfogadni, ami megváltoztathatatlan. Aki megszületik, az bizony meg is hal, ez a tudomány jelenlegi állása szerint tény. A pszichológusok a halálfélelem kezelésére különféle terápiákat, pl. viselkedésterápiát javasolnak, valamint különféle relaxációs, meditációs gyakorlatokat.