Egy részét értem én. Tényleg értem. Nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy egy kapcsolatnak örökké ugyanabban a felfokozott, mindent elsöprő állapotban kellene léteznie, mint a legelején. Evolúciós szempontból is teljesen életszerűtlen lenne, ha évtizedeken keresztül a mézeshetek hormonális őrületében égnénk. Soha nem aludnánk, soha nem dolgoznánk, soha nem lennénk készen semmivel. A vágy intenzitása természetesen csökken. Ezzel nincs vitám.
A kérdés számomra nem ez. Hanem az, hogy mi marad utána.
Mert óriási különbség van aközött, amikor a szenvedély átalakul, lecsendesedik, és aközött, amikor egyszerűen eltűnik. Az egyik esetben a szeretet, a törődés, az egymás iránti figyelem kerül előtérbe. A másikban pedig már ezek is csak megszokásból működnek. Vagy még úgy sem. Amikor a testi közelség nem átalakul, hanem megszűnik, és vele együtt lassan elhal az intimitás minden más formája is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






