Üzletemberek
Anyám sajnos korán meghalt, apám meg sosem foglalkozott velem, neki csak a cég és tesóm létezett: minden gondolata a biznisz és öcsém körül forgott, úgy volt vele, hogy majd ő viszi tovább a vállalkozást. Engem lányként sosem nézett semmibe és egy veszekedéskor azt is a fejemhez vágta, hogy ne gondoljam, hogy örökölni fogok tőle bármit is. Szörnyen rosszul esett ez, mert ugyan nem éreztem iránta nagy szeretetet, de sosem fordult meg a fejemben a halála és az, hogy nekem abból majd milyen anyagi hasznom lehet. Ezután nem is beszéltem vele évekig, csak öcsém váratlan balesete után láttam a temetésén. Teljesen összetört, zokogott, rám sem nézett.
Most viszont felkeresett az öreg és fel akarja venni kapcsolatunk fonalát. (Ő fogalmazott ilyen szépen!) Közöltem vele, hogy megértem, hogy öreg, beteg, magányos és kell neki valaki, aki gondoskodik róla, de akkor tárgyaljunk, mint az üzletemberek: mi hasznom lesz nekem ebből? Nyelt egyet, de nem hisztizett. A nevemre íratott két lakást, vett nekem egy kocsit, átírta a végrendeletet és azóta heti egyszer felmegyek hozzá. Így megy ez, üzletemberek között…
