„Még ma is pánikolok, ha valaki azt mondja, nem ér rá.” – Gyerekkorban elhanyagolt felnőttek triggerei és reflexei

A pavlovi reflex

Amikor a szüleim veszekedtek, mindig azt mondták, hogy „menj a szobádba és maradj csendben!” És nekem a mai napig ez a reflexem minden kellemetlen helyzetre. Egyszer a kollégáim kicsit összeszólalkoztak – nem volt komoly, de engem triggerelt – ezért kerestem egy üres irodát és bezárkóztam oda, amíg le nem higgadtak a kedélyek. Nem túl érett viselkedés egy középvezetőtől – pláne úgy, hogy az egyik vitázó félnek még felettese is voltam – de ez van…

Asszisztencia

Szorongok, ha segítséget kell kérnem valakitől, mert megalázónak, kudarcnak érzem. Megszoktam gyerekként, hogy mindent magamnak kell megoldanom és felnőttként is én csinálok mindent. Amikor a főnököm azt mondja, hogy delegáljam a munkámat, akkor nehézlégzésem lesz és inkább két éjszakán keresztül gürcölök, de megcsinálom egymagam. Vagy amikor rájöttem, hogy nem bírom felvinni a harmadik emeletre a fotelt, amit rendeltem és a szomszéd kérés nélkül segített, akkor is kellett pár slukk az asztmaspray-ből, mert éreztem, hogy jön a szorongásroham.

A cikk folytatódik, lapozz!

Ezeket olvassák most

Vészhelyzet Nepálban: több mint 17 ezer gyermek szorul sürgős segítségre

4 egyszerű esti rituálé, ami segít lezárni egy nehéz napot

„Váláskor nincstelenül kerültem az utcára” – ne gazdag férjet válassz, hanem nagylelkűt

„Nem bámulja meg a nőket és elviszi a gyereket edzésre!” Van egy rossz hírem, egy kapcsolatban ennek a minimumnak kellene lennie

Ezeket az elektromos eszközöket mindig húzd ki, mielőtt lecsap a vihar

A kollégámnak szánt üzenetet véletlenül a főnökömnek küldtem — nem gondoltam, hogy így végződik