Valami hasonlót én is átéltem régen. Még nagyon fiatal voltam, amikor összejöttünk – én 19, ő 29. Akkor még nem láttam tisztán, milyen súlyt hordoz magában ez a 10 év különbség. Azt éreztem, az ég is egymásnak teremtett minket és talán pont ezért volt rajtam akkora a nyomás, hogy alkalmazkodnom kell, „felnőni” hozzá. Teltek az évek, megoldottunk egy csomó kihívást, nehéz feladatot és végre eljött az idő, amikor kezdtem „kiegyenlítettnek”, egyenrangúnak látni a helyzetünket, ezzel együtt pedig nem csak a saját fejlődésemre láthattam rá.
A férfiak gyakran nehezebben beszélnek az érzelmeikről, főleg, ha ezek a gyengeség vagy a sebezhetőség jelei lehetnek. Ezért sok nő csak későn veszi észre, hogy a férje valójában magányos a házasságában. Pedig a jelek ott vannak, csak nem mindig egyértelműek.
Kizárja az érzelmi intimitást – de nem kér belőle máshol sem
Sokan úgy gondolják, ha egy kapcsolatban kevesebb az intimitás, akkor ott biztos van valaki más a háttérben. Pedig a valóság sokszor ennél jóval hétköznapibb: egy magányos férfi ugyanis nem feltétlenül keresi azonnal más karjaiban a boldogságot, csak elkezdi leépíteni a közelség igényét. Olvass még a témában
„Nem dicséred meg és úgy érzi, ő sosem lesz elég” – Ezért csal meg a pasid
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
„Abszolút figyelmen kívül hagyta minden kérésem” – Ha már háromszor kértél valamit a pasidtól hiába, akkor sajnos nem törődik veled
Nem ölel meg „csak úgy”, nem kérdezi meg, „hogy vagy édesem?” és a tekintetéből is eltűnik az a régi melegség.
Nem azért, mert már egyáltalán nem szeret, hanem mert tart attól, hogy elutasítod, hogy nem érted meg, vagy az is lehet, hogy még magának sem vallotta be, mi nyomasztja.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
