Egyre kritikusabb, főleg önmagával szemben
A férfiak önértékelése sokszor láthatatlan módon romlik – főleg akkor, ha úgy érzik, nem elég fontosak vagy jók a saját családjuk számára, esetleg „kiszorultak a pikszisből” pl. a gyerekek érkezése végett. Ez az érzés nem mindig abból fakad, amit teszel vagy mondasz – hanem gyakran abból, amit nem. A bókok hiánya, az állandó elvárások, az összehasonlítások mind koptatják az önbizalmat. Igen, ez kétélű dolog és könnyen lehet, hogy jól érzed: te sem kapod meg a szükséges bátorítást. De nem jó módszer, ha dacból megvonod a szép szavakat és a kedves gesztusokat! Ezzel a döntéssel ráléptek a kölcsönös eltávolodás útjára, miközben egyikőtök sem hisz majd igazán magában – és a másikban sem.
Nem tudja, hogyan kérjen segítséget
Ez talán legfontosabb pont! A férjed jó eséllyel nem fog (magától) leülni veled a kanapéra, hogy azt mondja: „magányos vagyok drágám”. Ehelyett csak elkezd máshogy viselkedni: kevésbé elérhető, kevésbé figyelmes lesz, és úgy érzed majd, szinte egy másik férfival házasodtál össze, mint akivel most élsz. Ezer ok lehet a háttérben, melyek között mindig szerepel az, hogy a férfiak nem igazán tanulták meg, hogyan beszéljenek az érzéseikről. (Különben nem érne minket derült égből villámcsapásként, mikor kész tények elé állítanak bennünket.) Bármennyire mást mutatnak, nekik is szükségük van a kapcsolódásra, meghallgatásra, törődésre – csak alaposan feladták nekünk a leckét, hogy az árulkodó jelekből kitaláljuk, mi is a problémájuk.
A magány a házasságban nem mindig árulkodó, néha csak éppen annyi, hogy túl sokáig vagytok csendben. De ha észreveszed a jeleket és nem félsz róluk időben beszélni, akkor elindulhattok az elhidegült térből – mégpedig közösen! Olvass még a témában
