Komoly kapcsolatom lett, összeköltöztünk, háztartást vezettem, külföldre jártunk, vizsgáztam, szakdolgozatot írtam, és ezzel együtt olyan felelősségek szakadtak a nyakamba, amiknek következtében óhatatlanul elkezdtem más ritmusban élni. Ők még nyakig benne voltak a szabadságban, de én már megérkeztem a következő életszakaszba. Ez nem egyik napról a másikra történt, viszont egyszer csak azt vettem észre, hogy már egyszerűen nem értjük egymást.
Nem is ment teljesen simán a búcsú, voltak sértődések, rosszindulatú pletykák, támadások. Mindez megtanított arra, hogy a barátságok – akárcsak a szerelem – néha lejárnak, és hogy az elengedés időnként nagyobb szeretetet feltételez, mint a görcsös ragaszkodás.
Amiről azt hittem, sosem múlik el
Ezek után biztosra vettem, hogy bár egy csapatnyi barátnak búcsút intettem, azért egy igaz barátnőm mégiscsak maradt – vele aztán tényleg nem történhet semmi. Nem volt kérdés, hogy ő örökre az életem része marad. Olvass még a témában
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
2 egyszerű légzőgyakorlat, ami tényleg működik – nem kell hozzá meditációs gurunak lenned
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
Aztán eljött az idei tavasz, és mérlegre került ez a húszéves barátság is. Már jó ideje éreztem, hogy valami megváltozott – vagy igazából úgy pontos, hogy mi változtunk meg. Annyira más lett az élethelyzetünk, hogy minden igyekezetünk ellenére egyszerűen már nem találtuk a közös hangot. Teljesen eltérő lett az érdeklődési körünk, az, ahogyan nézünk bizonyos kérdésekre, és az is, amit várunk az élettől, egy párkapcsolattól, egy munkától.
Nem haragból, nem dühből, hanem épp ellenkezőleg: szeretetből, őszintén döntöttünk úgy, hogy elengedjük egymást.
Így megtapasztalhattam azt is, milyen felnőtt fejjel, tisztelettel megszakítani egy barátságot. Ami húszévesen daccal és sértődöttséggel járt részemről, az most fájdalommal és kérdésekkel. Talán mert a közös múlt is sokkal nagyobb szeletét tette ki az életemnek. De még így is azt éreztem: ez most megint a jó döntés. Egy barátság ugyanis nem attól értékes, hogy meddig tart, hanem attól, mennyire volt igaz, amikor helye volt az életünkben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
