Korlátlan fogyasztás
Egy elég puccos étteremben dolgoztam külföldön, mikor bejött egy csapat fiatal srác, akik azt hitték, hogy egy „all you can eat”, azaz „korlátlan fogyasztás-büfé” vagyunk. Egészen szürreális volt: elegáns hely, tapéta, barokkos kristálycsillár és szépen felöltözött vendégek, mi pedig a kollégáimmal próbáljuk megértetni a fiúkkal, hogy ez fine dining, tehát nem úgy működik, hogy befizetsz egy összeget, utána annyit eszel, amennyi csak beléd fér.
A leves
Egy problémás hölgy már rendelésnél kikészített mindenkit a szörnyű stílusával és persze a leves sem ízlett neki, hepciáskodva visszaküldte, mondván ehetetlen. A fiatal kolléganőm a könnyeivel küzdött, én pedig mondtam neki, hogy nyugi, csak figyeljen. Áttöltöttem a visszaküldött levest egy másik tányérba, kivittem és nyájasan elnézést kérve érdeklődtem, hogy most jobb-e. A nő elismerően csettintett és közölte, hogy na, ez már igen, ez a leves sokkal finomabb!
Olvass még a témában
Szalmonella rendel!
Egy férfi egyszer a csirkemellet „félig átsütve” kérte. Tájékoztattam, hogy a marhával ellentétben a nyers csirkehústól szalmonellát kap, mire leteremtett a „dilettantizmusomért”.
A cikk folytatódik, lapozz!
