A magyarok mindenhol ott vannak. Ahol pedig megjelennek, igyekeznek nyomot hagyni, maradandót alkotni. Sanghajban is. A 23 milliós lakossal rendelkező Sanghaj építészeti szemléletváltozásáért egy magyar a „felelős”.
Az ősi város
Sanghaj környékén már az i.e. 4. évezredben is voltak települések. Az első írásos emlék 960 környékéről való. 1 100 környékén már negyedmillió volt lakóssága.
A környező falvakat magába szippantotta. A folyamatosan növekvő város biztonságát gátakkal igyekeztek megőrizni, növekedésének egyik oka kikötőjének egyre növekvő fontossága, forgalma volt.
Sanghaj, a tengeri kereskedelem és „titokzatossága” – a külföldiek kíváncsisága – miatt világváros lett, a népek egyik olvasztótégelye, egy sok szempontból fontos hely.
Egykor pedig egy szép napon, ide vetődött egy magyar, aki tudását hozzátéve még csodásabb hellyé varázsolta ezt a várost. Ő volt Hugyecz László Ede, az építész.
A mai Sanghaj
Amikor Kínát megemlítjük, az első, ami eszünkbe jut, egy zárt világ, sajátos kultúrával, szorgos emberekkel, akik kicsit másként látják a világot, mint a többi nép.
Mégis, Sanghaj az a hely, ahol a kínai és az európai kultúra igen nagymértékben keveredik. A világ legnagyobb városa, a távol kelet legnagyobb kereskedelmi központja.
A kultúrák keveredése, a nagy mértékű fejlődés az építészetben is meglátszik. Főleg ott.
Ott van lépten-nyomon a jövő technológiája, mint például a Maglev, a mágnesesség elvén alapuló jövőt megidéző, szupergyors vasút, ami 300 km/h sebességgel halad üzemszerűen.
Rengeteg csodás épület is van, melyet csak szájtátva nézünk, ahogy azt is, hogy milyen gyorsan fejlődött ez a város a „jövőbe”.
Aki a legrosszabból a legjobbat hozta ki
Az első világháborúban Hugyecz László fogságba esett. Szakmai és nyelvtudása abba a pozícióba emelte, hogy komoly építészeti munkákban vehetett részt.
Ennek kapcsán sikerült megszöknie. A fogoly áttelepítés során, a kínai határ közelében leugrott a vonatról, és egy dán misszió segítségével átjutott Kínába.
Tehetségét mi sem példázza jobban, hogy ahol megfordult, megtanulta az ország nyelvét.
Így tett szert az angol és kínai nyelvtudásra, a német, szlovák, magyar és orosz nyelvek után. Nem csupán jó építész volt, nem csupán nyelvzseni volt.
Művészien csinálta azt, amibe belekezdett, így hamarosan Sanghaj építészei között meghatározó egyéniség lett.
Ő hozta divatba Sanghaj-ban az art deco stílust, többek között miatta lett a város arculata az, ami.
A Sanghajban töltött 20 év
Kezdetben egy amerikai építész irodájában dolgozott, majd nem sokkal később önállósodott. Hugyecz László Sanghajban 37 épületet és templomokat tervezett – ami soknak számít.
Az art deco stílus és zsenialitása miatt a legkeresettebb építész lesz hamarosan. Tervei között szerepelt színházépület, moziépület, kórház. Ilyen a volt Country Hospital.
Részt vett az akkori legmagasabb épület megtervezésében is, mely 84 méter magas volt és Park Hotel néven ismert.
Ez az épület sokáig volt Sanghaj szimbóluma, 22 emeletével. Tornyának mintájában ötvözve van a hagyományos kínai motívum az art decoval. De ő tervezte a Grand Theatre-t, vagy a Lafayette színház épületét is.
Nem csak az art deco stílust kedvelte, hanem az eklektikus és a neoklasszicista stílust is.
Hugyecz László és a templomok
Templomokat is tervezett több vallási felekezetnek, térítés nélkül. Húsz év után családjával elhagyta Kínát, és Svájcban telepedett le. Innen az útja a Vatikánba vezetett.
A pápa nagyra értékelte templomtervező munkáját, és felajánlotta neki, hogy vegyen részt Szent Péter sírjának felkutatásában, ami igen nagy hatással volt rá. Ezután felhagyott az építészettel és visszatért családjához Svájcba. (Felesége svájci származású volt.) Később Kaliforniában dolgozott egyetemi tanárként, haláláig.
A Besztercebányán született egyik legnagyobb építészre, Hugyecz Lászlóra a mai napig név szerint emlékeznek Sanghajban, épületei, munkássága által.
Hugyesz László Szlovákiának, Selmecbányán és Vihnyén is tervezett kápolnát, ahogy Ukrajnának is, Volhínián, mely időközben elpusztult.
Munkásságának nagysága a mai napig ott van a világ másik végén, Sanghajban, és mi alig tudunk erről az emberről valamit, pedig legalább annyira híres, csodás elme, mint a többi, sokszor emlegetett magyar.
