Egy jól sikerült munkainterjú után kezet fogtam mindenkivel, de a nagyfőnök – egy középkorú férfi – markát nem sikerült jól eltalálnom és úgy fogtunk kezet, hogy én csak a mutató és a középső ujját tartottam a kezemben. Mire rádöbbentem, mennyire kínos ez, már késő volt és másodpercek óta ráztunk kezet, vagyis én csak „ujjat.” (Ha nem hiszed el, milyen borzasztó ez, próbáld ki valakivel.) A férfi arcáról lehervadt a mosoly – az enyémről is – majd gyöngyöző homlokkal távoztam. Másnap hívtak, hogy sajnos egy másik jelöltet választottak.
