Ki a szebb
A gyerekkori legjobb barátnőm mindig nagyon szép lány volt, én pedig mindig kicsit duci. 25 évesek voltunk, amikor életmódváltásba kezdtem és elkezdtem fogyni, formálódni. Ő volt az egyetlen, aki nem gratulált, nem dicsért. Úgy éreztem, kezd távolságot tartani, ezért egy nap nekiszegeztem a kérdést, hogy mi baja van. A válasza az volt, hogy mivel már nem vagyok kövér, nem akar többet barátkozni velem, mert így már nem tud mellettem kitűnni. Ez egy húszéves barátság volt.
Az ebéd
Ha nem is kifejezett barátnők voltak, de két kedves kolléganőm elhívott ebédelni - pár héttel azután, hogy elvetéltem - mert látták, hogy magam alatt vagyok. Egyikük végig arról panaszkodott, hogy a kisbabája nem alszik rendesen és folyton sír - már ez sem esett jól, de még tartottam magam – és mikor tanácsot próbáltam neki adni ezügyben (mert van ilyen irányú végzettségem) a másik kollegina közbeszólt, hogy én honnan tudnám ezt, amikor nincs is gyerekem.
Olvass még a témában
Az ital
Egy házibuliban a barátnőim nagyon erősködtek, hogy igyak meg valami gyanús színű koktélt. Annyira nyaggattak, hogy megittam a felét és nem sokkal utána éreztem, hogy valami nincs rendben. Azonnal hívtam a bátyámat, hogy jöjjön értem, épphogy el tudtam mondani címet és onnantól képszakadás. Mint kiderült, viccesnek találták, hogy valami drogot itassanak velem és még ők voltak felháborodva, hogy én és a bátyám – aki nyilván tajtékzott – „elrontottuk a bulit.”
A cikk folytatódik, lapozz!
