Mi a legdurvább „Kell egy szívesség, de ne kérdezz semmit” sztorid?

1. Laca

Laca egy nálunk pár évvel idősebb haver volt. Kövér, csendes fickó, aki egyedül élt. Egyik nap találtunk haverral egy műkezet, ami nagyon élethűnek tűnt, valami drága próbababáé lehetett. Beletettük egy átlátszó zipzáras zacskóba, nyomtunk rá egy kis ketchupot és összeráztuk, így tényleg egy az egyben úgy nézett ki, mint egy levágott kéz. Hajnali kettőkör dörömböltünk Laca ajtaján.

Félmeztelenül ajtót nyitott, a szájában cigi, mögötte üvölt a tévé. Pánikszerűen hadartuk, hogy ezt el kellene rejtenie mert sz*rban vagyunk és menekülnünk kell, közben meglóbáltuk előtte a kezet. Unottan ránézett, majd totális nyugalommal elvette, megfordult és becsukta az ajtót. Még csak meg sem lepődött, nem is kérdezett semmit. Laca igazi jó barát volt.

2. Az út

Az környéken az egyik hajléktalan bácsi – akinek párszor adtam enni – egyik este azt mondta, hogy ne kérdezzem, miért, de ne arra menjek haza, amerre szoktam, hanem a kerülőúton. Kivételesen józannak tűnt, ezért úgy tettem, ahogy kérte. Másnap hallottam, hogy két nőt is megtámadtak az utcánkban.

3. A hívás

Haver felhív éjnek évadján és csak annyit mond, menjek át hozzá, másszak be az ablakon és ne kérdezzek semmit. Megteszem, amit kér: bemászom, a telefonommal világítok, szólongatom. Végül megtaláltam a hálóban, kikötözve az ágyhoz. A nyakában a szájpecek, amit kiköpött. Alig tudtam eloldozni, úgy röhögtem.

Hazavitt valami csajt, aki rávette, hogy kikötözhesse és golyót tehessen a szájába, majd kuncogva faképnél hagyta. Órák óta próbálta kiköpni a golyót és a lábával elérni a telefonját. Tudom, hogyha ezt egy férfi tette volna egy nővel, akkor most felháborodnánk, de sajnálom, én a mai napig szívatom havert ezzel a sztorival.