Vajon tényleg búcsút kell mondanunk a korlátok nélküli felfedezésnek, vagy csak meg kell tanulnunk egy új, tudatosabb ritmusban élni?
Az elmúlt években családi szinten végre újra átadhattuk magunkat az utazás biztosította, semmivel sem pótolható örömöknek. Számomra a más kultúrák és tájak megismerése mindig is alapvető szükséglet volt, így amióta csak módomban áll, úton vagyok. Szerencsére volt egy rendkívül intenzív szakasz az életünkben, amikor a munka szinte mindig külföldre szólított minket, így módunkban állt új országokat felfedezni, beilleszkedni a helyi körforgásba.
Aztán, ahogy jött a családalapítás és az építkezés, jó időre áthelyeződtek a hangsúlyok: minden megtakarított pénzünket elnyelte a ház, így a nagy nyaralások és a repülőtéri várók helyett a csempék és a szigetelőanyagok világa lett a valóságunk. Olvass még a témában
„Házasodj! Egy jó feleség mellett boldog ember lesz belőled, egy rossz mellett filozófus.” – 10 vicces idézet a történelem legnagyobb (férfi) koponyáitól
Olivia Wilde új filmje után kétszer is meggondoljuk, kit hívunk meg vacsorára – Ilyen lett a Meghívás
„Ha a pasiknak megy, nem lehet túl nehéz” – 10 alkalom, amikor nőként úgy bántam a férfiakkal, mint ők a nőkkel
Nők vicces hasonlatai a szexről: „Olyan, mint amikor valaki vakarja a hátad, de kihagyja azt a pontot, ahol viszket.”
Utólag meglehetősen gyorsan, de ez az időszak is lecsengett, és az otthonunk elkészültével újra rákaptunk az utazás ízére. Olyannyira, hogy gyakorlatilag minden iskolai szünetet kihasználtunk legalább egy-egy rövidebb útra, és azt a fontos szokást is kialakítottuk, hogy évente legalább egyszer kettesben is elutazzunk néhány napra. Nekünk ez a fajta szabadság erőt ad a hétköznapokhoz, és motivációt a munkához.
Azonban az elmúlt fél évben valami megváltozott és néha olyan érzésem van, mintha az univerzum minden áron otthon akarna tartani minket.
Mintha egy láthatatlan erő minden lépésünket hátráltatná
Tavaly éppen csak hazaértünk a kettesben töltött utunkról, és még előttünk állt a várva várt családi nyaralás, amit tudatosan a főszezon utánra időzítettünk. Az élet azonban átírta a forgatókönyvet: egészségügyi okok és egy elkerülhetetlen műtét miatt le kellett mondanunk az utat. A nehéz lábadozás alatt a karácsonyi utazás gondolata tartotta bennem a lelket, de ahogy közeledett az ünnep, be kellett látnom, hogy a fizikai állapotom még nem engedi meg sem az utazást, sem a könnyed városnézést – így újabb lemondás és csalódás következett.
Vigaszágon a nyáron lefoglalt, Jordániai utunkra koncentráltunk. Egy különleges, hónapok óta tervezett, bakancslistás kaland várt ránk. De aki csak fél szemmel követi a híreket, tudja, mi történt: a régiós helyzet miatt a mi járatunkat is törölték. Bár a pénzt visszakaptuk, a vágy a kikapcsolódásra olyan erős volt bennünk, hogy azonnal átfoglaltunk Spanyolországba.
Úgy gondoltuk, Európán belül már semmi baj nem történhet, hiszen jól ismerjük az országot, és a legrosszabb eshetőségnek is egy kis késést feltételeztünk. Ám a mostani híradások üzemanyaghiányról és a légitársaságokat érintő válságokról szólnak (Spanyolországot érintve még sztrájkról is), ami miatt ismét a bizonytalanság felhői gyülekeznek a fejünk felett.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
