Az egyik leglényegesebb különbség a keleti és a nyugati gyógyászat között az, hogy míg nálunk – azaz a nyugati orvoslásnál- az adott szervet vizsgálják akár molekuláris szinten, addig keleten az egész testet, ugyanis ott a hangsúly az egyensúlyon van, mivel ha ebből kibillenünk, akkor jelennek meg a betegségek. Lényegében ilyen szempontból egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, mivel mindkettőnek megvan a maga előnye, illetve hátulütője.A nyugati orvoslásban nem veszik figyelembe a teljességet – sokszor a kiváltó okot sem-, viszont nem mindig tudni, hogyan viszonyul az egyén az adott kemikáliához, amely bizonyos esetekben mérgezi a szervezetet. A keleti gyógyászat azonban – mivel nem fókuszál egyetlen szervre- körültekintően mindent megvizsgál, és úgy tartja, ha az egyensúly helyreállt, akkor meghibásodott rész is helyreáll.
Egyre többen fordulnak el a nyugati orvoslástól, és a keleti gyógymódokba vetik a hitüket. Vajon igazuk van? Tényleg jobb a keleti, mint a nyugati egészségügy?
A fókusz
A lélek szerepe
További különbség a kettő között az, hogy mekkora szerepet tulajdonítanak a léleknek a betegségek keletkezésében. Való igaz, a nyugati orvoslás már kezdi lassan belátni, rengeteg mindent befolyásolnak a pszichés tényezők, viszont ekkor a betegeket a legtöbb esetben lélekbúvárhoz küldik, és külön kezelik magát a kórt- szintén specifikuson. Ezzel szemben keleten nem választják szét a testet a lélektől, így egyszerre kezelik a kettőt. Ha gyógyul a lélek, gyógyul a test is alapon, mivel ekkor beindulnak az önhelyreállító folyamatok.
Penészes szilikon a zuhanyzóban? Az éjszakai hipós trükk
