A fókusz
Az egyik leglényegesebb különbség a keleti és a nyugati gyógyászat között az, hogy míg nálunk – azaz a nyugati orvoslásnál- az adott szervet vizsgálják akár molekuláris szinten, addig keleten az egész testet, ugyanis ott a hangsúly az egyensúlyon van, mivel ha ebből kibillenünk, akkor jelennek meg a betegségek. Lényegében ilyen szempontból egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, mivel mindkettőnek megvan a maga előnye, illetve hátulütője.
A nyugati orvoslásban nem veszik figyelembe a teljességet – sokszor a kiváltó okot sem-, viszont nem mindig tudni, hogyan viszonyul az egyén az adott kemikáliához, amely bizonyos esetekben mérgezi a szervezetet. A keleti gyógyászat azonban – mivel nem fókuszál egyetlen szervre- körültekintően mindent megvizsgál, és úgy tartja, ha az egyensúly helyreállt, akkor meghibásodott rész is helyreáll.
A lélek szerepe
További különbség a kettő között az, hogy mekkora szerepet tulajdonítanak a léleknek a betegségek keletkezésében. Való igaz, a nyugati orvoslás már kezdi lassan belátni, rengeteg mindent befolyásolnak a pszichés tényezők, viszont ekkor a betegeket a legtöbb esetben lélekbúvárhoz küldik, és külön kezelik magát a kórt- szintén specifikuson.
Ezzel szemben keleten nem választják szét a testet a lélektől, így egyszerre kezelik a kettőt. Ha gyógyul a lélek, gyógyul a test is alapon, mivel ekkor beindulnak az önhelyreállító folyamatok.
Ki gyógyít kit?
Sajnos a nyugati gyógyászatban az orvosok mindenhatónak gondolják magunkat, a munkájukat – persze tisztelet a kivételnek. Úgy hiszik, nélkülük a gyógyulás útjára senki nem léphet, így központi szerepet tulajdonítanak maguknak, ha a beteg állapota jobbra fordul. Való igaz, rengeteg mindenben segítségre vannak, viszont a gyógyulást nem nekik, hanem a gyógyszereknek köszönhetjük.
A keleti orvoslásban a szakembernek teljesen más szerepe van, hiszen tudja, a beteg legtöbbször saját magát gyógyítja, akár gyógyszerek nélkül, alternatív terápiákkal, melyekkel beindulnak az öngyógyító folyamatok. Itt tehát a lényeg azon van, hogy az orvos felébressze mindenkiben a gyógyító erőt.
Jobb félni, mint megijedni
A nyugatiak legtöbbször akkor mennek orvoshoz, ha valamilyen baj van. A keletiek viszont a megelőzésre óriási gondot fordítanak, így általánosságban egészségesebbek is.
Természetesen mi is óvjuk szervezetünk normál állapotát, mégse fordítunk annyi figyelmet testünkre és lelkünkre, mint kéne.
Az energia áramlása
A keletiek szerint az életenergia állandó mozgásban van ugyanúgy bennünk, mint környezetünkben. Ez olyan, mint egy láthatatlan vérkeringés. Amennyiben ez az energia valamilyen oknál fogva megreked, akkor ott blokkok keletkeznek, melyek betegségekhez vezetnek. A keleti gyógyászat ezeket a blokkokat szünteti míg úgy, hogy a kezelés az egész testre/lélekre hat.
A nyugati orvoslás azonban ezzel nem ért egyet, ott nem foglalkoznak a blokkokkal és kialakulásuk okával, hanem „csupán” a beteg szervvel. Ezért van az, hogy sokszor visszatérnek a tünetek, a rák újra kialakul, mivel mindaz, ami idáig vezetett, az rejtve maradt.
Gyógyszerek
Sajnos nálunk mindenre gyógyszert kapunk, nem ritkán teljesen feleslegesen. Ezek persze sokszor tele vannak káros anyagokkal, melyek még jobban mérgezik a szervezetünket, annak ellenére, hogy a tünetet talán megszüntetik.
A keleti gyógyászatban legtöbbször a természethez fordulnak, mivel állítólag az összes kórra el van ott rejtve a gyógyír. Náluk nincs nagyon vegyszer, amivel teletömik a betegeket, így miután egy problémából kigyógyultak, nem jön a helyére másik kettő. Másrészt – ahogy már említettük – keleten az öngyógyításnak nagyobb haszna van, ezért is olyan elterjedt náluk például az akupunktúra.
Anyagiak
Sajnálatos különbség még a nyugati és a keleti orvosok fizetése is. Bizonyos keleti országokban nem a betegek után kapják a pénzt, hanem a gyógyultak után, sőt van, ahol levonással jár, ha nem sikerül meggyógyítani a beteget.
Nyugaton a helyzet fordítva van, tehát minél több a beteg, annál több a bevétel.