Egy felmérés szerint a magyarok bakancslistáján érdekes módon nem a pénz áll az első helyen. A hazai bakancslisták elején az utazás áll, illetve az, hogy átéljünk valamilyen különleges élményt, de szerencsére a boldog kapcsolat is kiemelt helyen szerepel sokaknál.
A Meglepkék kutatásából kiderült, hogy Magyarország képzeletbeli bakancslistájának negyedik helyén valamilyen különleges egyéni teljesítmény elérése szerepel: a válaszadók 27 százaléka vágyik ugyanis olyan fizikai vagy szellemi kihívásra, mint lefutni a maratont, meghódítani egy hegycsúcsot vagy megtanulni valamit – egy idegen nyelvet, hangszeren játszani, táncolni.
Szakértővel beszélgettünk arról, mi is az a bakancslista, érdemes-e egyáltalán ilyet készítenünk, és miért is fontos néha elgondolkodnunk azon, hogy milyen célokat szeretnénk elérni az életben. Ahelyett ugyanis, hogy életünk vége felé közeledve megbánjuk, hogy mit nem tettünk meg, illetve rájöjjünk, mit hogyan tehettünk volna másként, tehetünk azért, hogy elérjük a kitűzött vágyakat.
A bakancslista korábban nem volt egy köznevesített fogalom, csak a Morgan Freeman és Jack Nicholson főszereplésével készült, hasonló című film után, amelyben a két idős, rákbeteg férfi készít egy listát azokról a dolgokról, amelyeket még szeretnének elérni, mielőtt a betegség végleg legyőzi őket.
Dr. Kőrösi Beáta pszichopedagógus, mediátor és szupervizor szerint érdemes az úgynevezett „bakancslista tételeinket” időről időre átgondolni.
„Az életben több alkalommal is érdemes elgondolkodnunk, melyek a valódi életcéljaink, illetve számot vetnünk azzal, mit tettünk eddig. A legelső ilyen szorongató feszültség a kamaszkorunkban jön el, ekkor érintenek meg bennünket először az élet nagy kérdései, ez az a kor, amikor pályát kellene választanunk, de ugyanilyen például az úgynevezett életközépi válság is, amikor hirtelen pánikba eshetünk, hogy mennyi mindent nem tettünk még meg, amit szerettünk volna. Ezek a dolgok évezredek óta megfogalmazódnak az emberekben, ennek az egyik változata lehet a bakancslista ”– magyarázta a szakértő.
Véleménye szerint egy lista, amely arról szól, mit szeretnénk még mindenképpen megtenni az életünkben, könnyen profánná, anyagiassá válhat, és okozhatja azt, hogy az igazán fontos kérdéseket csak elodázzuk miatta.
Nagyon sokan csak pergetik egymás után az értékes napokat, valódi elképzelések és iránymeghatározás nélkül.
„A magyar társadalomra sajnos jellemző, hogy az emberek nem foglalkoznak tudatosan a céljaikkal, és nagyon sokan csak pergetik egymás után az értékes napokat, valódi elképzelések és iránymeghatározás nélkül. Persze, lehet, hogy készítenek egy bakancslistát, amelyen szerepel egy egzotikus utazás, a siklóernyőzés, új konyhabútor vagy egy szép autó, de gyakran ez csak kibúvó lesz a számukra ahhoz, hogy ne foglalkozzanak a nagy kérdésekkel. Ezek általában így hangzanak: Vajon minden adottságomat és tehetségemet kibontakoztattam? Olyan munkát végzek, amelyben elégedetten vagyok jelen és szívesen csinálom? Mindent megtettem azért, hogy gyümölcsöző, kölcsönösségen alapuló szeretet-kapcsolataim legyenek?”– hívta fel rá a figyelmet dr. Kőrösi Beáta.
Azzal, hogy az anyagi biztonságot keressük, és az általa megteremtett kényelmes dolgokat, a szakértő szerint könnyen eshetünk abba a hibába, hogy kikerüljük ezeket a nagy kérdéseket. Elmondása szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy az utolsó pillanatban bánjunk meg dolgokat, amelyeket nem lehet vagy nehézkes már kijavítani, s hogy életünk egy korábbi szakaszában ezt érdemes lett volna átgondolni.
„Több kliensem panaszolja, hogy ha újra 18 évesek lehetnének, mennyi mindent másként csináltak volna. Ilyenkor megkérem őket, képzeljék el, hogy mi lenne, ha most 70-80 évesek lennének, akkor mit gondolnának, 40 évesen mit csináltak volna másként. Viszonylagos az a nap, amit bánnunk kell: hiszen akár épp a mai nap az, amit két évtized múlva bánni fogunk. Ma azonban még módunkban áll cselekedni”– mondta el a szakember.
Bakancslista írása helyett dr. Kőrösi Beáta szerint érdemes egyrészt többször szembenézni a nagy céljainkkal, és számot vetni azzal, hogy hol tartunk a megvalósításukban. Másrészt nem szabad elfeledkeznünk a kis céljainkról sem, amelyeket viszonylag rövidebb idő alatt el tudunk érni, és erőt adhatnak a nagyobbak megvalósításához.
„Nagyon fontos látni azt, hogy úgy tudunk hatalmas dolgokat elérni, ha kisebb etapokra bontjuk a feléjük vezető utat, hiszen feldolgozhatóvá, megcselekedhetővé válnak, és így nem is veszítjük el idő közben a motivációnkat. Ez egy olyan technika, amelyet kevesen használnak, pedig nagyon jól működik. Fontos, hogy a céljaink ne legyenek légbőlkapottak, érdemes őket visszavinni a realitásokhoz, legyenek pontosan körvonlazottak, szabjunk hozzájuk időhatárt és cselekvési tervet.” – javasolta.
Az embereknek gyakran valami kényszerítő erejű külső dologra, krízisre, betegségre van szükségük ahhoz, hogy ráébredjenek, változtatniuk kell valamin.
A szakértő úgy látja, hogy az embereknek gyakran valami kényszerítő erejű külső dologra, krízisre, betegségre van szükségük ahhoz, hogy ráébredjenek, változtatniuk kell valamin, vagy új terveket, célokat kell találniuk.
„Hatalmas belső erő, életenergia van bennünk, amely általában a válságok pillanataiban mutatja meg magát. Érdemes ezt az erőt megtalálni magunkban a nyugalom, a hétköznapok pillanataiban is. A nagy kérdésekkel érdemes bátran szembenéznünk időről időre, és használnunk kell az olyan kifejezéseket az életünkre nézve, mint hivatás, szerelem, életcél – tette hozzá –, ahhoz, hogy ezeket el is érjük.”
Tehát érdemes akár a nem csak a sorsfordító események idején, de rendszeresen kihívások, célok elé állítani magunkat, mint életünk vége felé összeállítani egy listát olyan dolgokról, amelyek valójában nem igazán fontosak, és nem is okoznak maradandó boldogságot.