Azok, akik hisznek a lélekvándorlásban, úgy vélik, hogy a Földre messze nem csak egyszer, hanem számtalanszor leszületünk. Vannak, akik konkrét számot mondanak a leszületéseket illetően, mások inkább szinteket különítenek el egymástól. Abban azonban minden hívő egyetért, hogy a tanulás, fejlődés miatt jövünk a Földre. Te vajon melyik szinten tartasz?
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 Első szint: az új lélek
Az első szinten azok a lelkek állnak, akik jellemző módon ártatlanok, támogatásra, segítségre szorulnak egész életükben. Nem jellemző rájuk, hogy túlbonyolítanák a dolgokat, vagy bármit is túlgondolnának, hiszen nem is ez a feladatuk. Az első szinten a léleknek csak meg kell szoknia, mivel jár az élet, mik a feltételei az itteni életnek.
Jellemző tulajdonságuk, hogy nehezen találják a boldogságot, problémájuk adódik, mikor megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba, vagy akár csak egy közösségbe.
Ennek ellenére a családjukat, barátaikat nagyon szeretik, hiszen általuk élik meg a szeretetet, ami mindennek a mozgatórugója.
2/5 Második szint: a gyermeki lélek
Nincs túl nagy eltérés az első és a második szint között, de a gyermeki lelkek már valamivel könnyebben boldogulnak az élet nagy kérdéseivel, mint az új lelkek. Ők is támogatásra, bátorításra szorulnak, miközben könnyen elsajátítják azokat a szabályokat, társadalmi normákat, amiket megkövetelnek tőlük.
Igazi „jó gyerekek”, ugyanis igyekeznek az elvárásoknak megfelelni és a környezetük elégedettségét elérni.
Emiatt azonban nagyon könnyen irányíthatóak és befolyásolhatóak, de mivel végtelenül szerethetőek is, sokszor megmenekülnek a kellemetlen, vagy fejlődésüket akadályozó helyzetekből.
Az ifjú lélek – a lélektípusok szintjeit tekintve – leginkább a kamaszok közé sorolható. Állandóan hadakozik a világgal, az élettel, legfontosabb számára a függetlenség, illetve, hogy kitűzött céljait, álmait megvalósítsa. Szabad, megzabolázhatatlan, és egész életében az hajtja, hogy minél több újdonságot kipróbáljon. Nagy benne a versenyszellem, mindent megtesz azért, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, és ezzel tudat alatt is fejlődjön, jobban megismerje magát.
Utálja a korlátokat, és nem is igazán tartja be a szabályokat. Amennyire tisztelte a kötöttségeket és a határokat az előző szinten, most annyira távol áll tőle, hogy elismerje, bizonyos elvárások jogosak lennének vele szemben.
