„A főnökömtől véletlenül úgy köszöntem el, ahogyan a pasimtól szoktam” – Kínos emlékek

Középvezetővé léptettek elő és beszédet kellett mondanom a cég rendezvényén. A méregdrága kosztümöm vettem fel és a legcsinosabb cipőm, ami már jó ideje nem volt rajtam. A taxiból kilépve éreztem, hogy gond van, az egyik cipőm talpa teljesen levált. Majdnem hasra estem, ahogy lépni próbáltam benne, így nem volt választásom, el kellett dobnom. Így azonban feltűnően sántítottam, mert csak az egyik lábamon volt magassarkú, tehát azt is eldobtam és piszkos, szakadt harisnyás lábban siettem be az épületbe.

Ott azonnal hátravittek, mert én következtem, mivel az előttem felszólaló rosszul lett, így nem volt időm rámutatni kínos helyzetemre. Mezítláb, koszos és kilyukadt harisnyás lábbal mondtam beszédet a cég összes nagykutyája előtt. Vérvörös voltam, szakadt rólam a víz. Amikor végeztem és lejöttem a színpadról, zokogva kirohantam az utcára, beültem az első taxiba és hazamentem. Életem legborzalmasabb estéje volt, egy rémálom.

A klasszikus beégés, amikor mész az utcán, valaki integet, te visszaintegetsz és kiderül, hogy a mögötted lévő embernek integetett. Nos, ez megtörtént velem, ráadásul az akkori pasim előtt, akivel még csak pár napja jártunk. (Így szegény még nevetni sem mert). Egy évvel később az utcán megint intett valaki, de akkor nagy rutinosan nem intettem vissza. Ebédnél odajött hozzám a felettesem, hogy miért nem integettem vissza neki.