Mi az, amit gyerekként nagyon hiányoltam – és most sem adom meg magamnak?
Talán az egyik legmeghatározóbb felismerésem – ami azóta is rengetegszer segített – egy terápiás beszélgetés során született meg. Egy apa-lánya vita kapcsán teljesen lefagytam. Rettegtem, hogy a lányom ugyanúgy sérülni fog a konfliktusban, mint ahogy én sérültem gyerekként, és szinte újraéltem ugyanazt a fájdalmas stresszt. Aztán elég volt néhány jól irányzott kérdés a mentoromtól és rájöttem: nem a lányom szenved, hanem a „kicsi énem”.
Miközben én görcsöltem a háttérben, a lányom karakteresen és magabiztosan érvelt az igazáért, és jól láthatóan egyáltalán nem élte meg traumaként a helyzetet. Ez a pillanat tanított meg arra, hogy ne vetítsem rá a saját gyerekkori hiányaimat, hanem tiszteljem az ő erejét és autonómiáját. Azóta, ha valami túlzottan felzaklat, először mindig megkérdezem magamtól: kinek fáj ez valójában? Gyakran kiderül, hogy csak a múltbéli énemnek van szüksége egy ölelésre, a lányomnak pedig csak arra, hogy hagyjam érvényesülni.
Következő cikkünkEz a 3 húsvéti kuglóf úgy néz ki, mintha mestercukrász sütötte volna, pedig roppant egyszerű elkészíteniA kuglóf, ez az elegáns és hagyományos desszert pedig tökéletes választás, hogy igazán különlegessé tegyük az ünnepi asztalt. Az alábbiakban három olyan receptet osztunk meg veled, amiket könnyedén elkészíthetsz otthon, mégis úgy néznek ki, mintha mestercukrász keze munkáját dicsérnék. A citrusok vibráló íze és a mák…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
