Eszter barátnőm nemrég egy meglehetősen morózus hangvételű telefonhívás alatt kérte, hogy menjek fel hozzá és lehetőleg úgy készüljek, hogy ő bizony ki fog nyitni egy – vagy két – üveg bort. Mondania sem kellett, gondoltam, hogy szétmentek a barátjával. Olyan nagyon nem bántam, mert nem volt szimpatikus a fiú, de meglepetésemre a szakítás oka az volt, hogy kiderült, a srác nem akar gyereket. Nem akartam elhinni, elképedve kérdeztem Esztert, hogy ez komolyan csaknem két év után derült ki? Szomorúan bólogatott. Tudom, hogy ez egy elég extrém példa, de biztos, ami biztos, íme öt kérdés, amit már az eső találkozásnál érdemes feltenni, hacsak nem akarjuk egymás idejét húzni.
Szeretne-e családot?
A bevezető után mi más lehetne az első. Persze nem azt mondom, hogy az itallap átnézése előtt rohanjuk le azzal, hogy szerinte mik lesznek a születendő gyerekeink nevei.
Viszont a környezetemben már nem egy kapcsolat ért véget azért, mert erről a kardinális kérdésről különbözőképpen gondolkodtak a felek. És nemcsak olyan példát tudok, ahol a fiú nem akart családot.
Az egyik volt munkatársnőmről köztudott volt, hogy nem szeretne gyereket és a vőlegényének látszólag ezzel nem is volt baja, egészen a házasság második évéig. Akkor állt elő vele ugyanis, hogy ő mindig szeretett volna, és azt hitte, a lány majd meggondolja magát. Nos, nem gondolta meg magát és el is váltak.
Mik a tervei a következő pár évre?
Ha kiderül, hogy akar/nem akar családot, és tervei egybevágnak a miénkkel, azt is érdemes letisztázni, ki hogyan képzeli el a következő 5-10 évét.
Általában a lányoknak szokott sürgősebb lenni a dolog, és ha a srác még mondjuk pár évet azzal szeretne tölteni, hogy bejárja a Távol-Keletet, amikor te már régen babáznál, lehet, hogy érdemes elgondolkodni a közös jövő realitásán.
Vallásos-e?
Nem is gondolnánk, ez milyen fontos lehet.
Hallottam már olyanról, hogy a kapcsolat rózsaszín szemüveges, mézes időszakában derült ki, hogy az egyik fél szcientológus, és ez olyan ellentétnek bizonyult, ami miatt pár nap alatt véget vetettek a kapcsolatnak.
De olyan párt is ismerek, ahol az ateista férj és a katolikus feleség között ez hosszú évekig nem okozott gondot, de amióta megszületett a kislányuk, állandó vitaforrás a vallás az esetleges hittanra járás vagy bérmálkozás miatt.
Jobb tehát ezt előre letisztázni.
Milyen a kapcsolata az édesanyjával?
Hogy ez miért fontos? Azt mondják, azért, mert pár év múlva a fiú veled is úgy fog beszélni, ahogy az anyukájával.
Ez valószínűleg a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” férfiakra illő megfelelője.
Sokan foggal, körömmel tiltakoznak mindenféle ilyen általánosítás ellen, esetenként természetesen teljes joggal.
Nem vagyok pszichológus és távol álljon tőlem, hogy elkezdtem itt fejtegetni az Ödipusz-komplexust, de a tapasztalataim azt mondják, sajnos van ebben valami.
Az a férfi, aki udvariatlanul beszél az anyjával és csak lekicsinylően nyilatkozik róla, esélyes, hogy lenézi a nőket.
Mit csinál a szabadidejében?
Végezetül egy olyan kérdés, aminek szintén nem szoktunk nagy jelentőséget tulajdonítani, azonban rendkívül fontos dolgokra vethet fényt. Ne dőljünk be annak, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez ugyanis nem igaz.
A harmonikus kapcsolatban élő pároknak igenis sok közös tulajdonsága van. A fenti fontos kérdésekben való egyetértésen kívül az is elengedhetetlen, hogy legyenek közös hobbijaik.
Ha ugyanis egyikünk csak kirándulni, hajózni és bulizni szeret, míg párunkat csak az olvasás, TV-nézés és a főzőcskézés kapcsolja ki, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy alig találkozunk.
Természetesen lehet, sőt, ajánlott is külön programokat tervezni, de egy idő után gondot fog okozni, ha egyáltalán, vagy csak alig vannak közös élményeink.