Ebben a kapcsolódásban számomra ez már sok volt, telítődtem a sokszoros magyarázkodással, amit valójában nem kellene megtennem. Pontosan le volt fektetve az a keretrendszer, amiben működni tudok, és ha ezt valaki sokadszor nem tudja elfogadni annak ellenére, hogy a barátom szeretne maradni, akkor annak a festménynek a továbbalkotásához talán már tényleg kifogyott a paletta, és elkopott az ecset.
Ez egy teljesen egyértelmű lezárás volt részemről, azonban van, ahol bár már remeg a kezem, halványulnak a színek, nem vagyok képes végleg hátralépni a vászontól. Hív, vonz, magához láncol, és nem mindig van erőm széttépni a kötelékeket. Pedig annyira szeretném.
Ismerek olyan embert, aki úgy tesz pontot a történetek végére, hogy soha nem néz vissza. Nem rágódik, nem gondolkodik, nem emészt, nem elemez. Nincs dráma, nem ül le megbeszélni. Elfogynak, elhalványulnak mellőle az emberek. Nem érzi a hiányukat, a „de jó lenne velük újra találkozni” érzést. Olvass még a témában
Ilyen színeket viselnek a gazdagok? Ez a 4+1 árnyalat vonzza a legjobban a pénzt és a sikert
Feleség vagyok, nem projektmenedzser – Hogyan lett a nőkből a háztartás titkárnője?
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Rettenetesen irigylem ezért. Bárcsak én tudnék ennyire hidegen kezelni helyzeteket, ugyanakkor teljesen rendben vagyok azzal, amennyire szenvedélyes vagyok, és azzal is, ahogyan újabb és újabb esélyt adok. Olvastam ma egy idézetet Willem Schipperstől:
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
