Szellem
Annyira álmos voltam, hogy két osztrák kisváros között félre kellett állnom éjjel aludni egy kicsit. Felmásztam a fülkébe és arra keltem, hogy kinyílik a teherautó ajtaja. Ami azért volt furcsa, mert tudtam, hogy bezártam, mindig bezárom. Nemcsak a nyitás kattanását hallottam tisztán, láttam a fényt is, ami automatikusan felgyulladt a vezetőfülkében. Aztán egy jéghideg fuvallatot éreztem, pedig nyár volt. Mintha átjárt volna a hideg a csontomig. Végül elaludt a fény és én nagy nehezen újra elaludtam. Reggel a világosban láttam, hogy éjjel egy temető mellett álltam meg. Azonnal a volán mögé ugrottam és padlógázzal húztam el onnan.
A doboz
Egyszer megesküdtem volna, hogy egy kartondobozon hajtottam át, de nem volt csattanás, nem történt semmi, csak egy vörös hajú kisfiút láttam az út szélén. A következő pihenőben a benzinkutas mesélte, hogy az egyik közeli tanyán élt egy kisfiú, aki azzal szórakozott, hogy papírdobozokat tett az útra, hogy bosszantsa az autósokat. Tízéves volt, amikor elütötték és meghalt, ennek nyolc éve. És vörös haja volt.
Olvass még a témában
Motyogás
Egy parkolóban éjszakáztam, lehajtottam az üléseket, rá a matrac, ahogy szoktam. Legmélyebb álmomból kísérteties motyogásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és egy férfit láttam, aki az ablakon bámult be kifejezéstelen arccal és folyamatosan suttogott valamit. Meghűlt az ereimben a vér, aztán eszembe jutott, hogy az ablaküvegek sötétítettek és az ember a saját tükörképének magyaráz, nem mintha ettől nagyon megnyugodtam volna. Negyedórán keresztül motyogott, aztán elment.
A cikk folytatódik, lapozz!
