Néha elgondolkozom, mennyire más lenne a világ, ha megszűnnének a játszmák közöttünk. Aztán néha az is eszembe jut, hogy sokszor mennyi izgalmat tartogatnak. De csak egy bizonyos pontig, mert teljes odaadással szeretni csak játszmák nélkül lehet.
Miért játszmázunk?
Joggal teheti fel magának mindenki a kérdést, de a válasz nem mindig egyszerű. Amikor megszületünk, feltehetően a legtisztább élet vagyunk a bolygón, aztán a társadalmunk tesz arról, hogy ez változzon. Már kicsiként megtanuljuk, hogy kijátszva a szülőket előnyben részesülhetünk és hamar rájövünk, hogy ezért csak jól kell keverni a lapokat. Aztán az iskolával egyre rafináltabbak leszünk és, ha ráadásul támogató közegbe kerülünk, akkor nincs megállás.
Jönnek az első szerelmek és miért is ne vinnénk be a játszmákat a kapcsolatokba, barátságokba. Általuk több mindent elérhetünk és van, akinek a szükséges adrenalin löketet jelenti az életében. Tehát megtanulunk játszmázva élni, ezek által elérni céljainkat, csak közben nem vesszük figyelembe ennek romboló hatásait.
A figyelmeztető jelek
Aztán már egész korán érkezhetnek figyelmeztető jelek, miszerint rossz úton haladunk. Kapcsolatok bukhatnak meg, csaták és veszekedések áldozatai lehetünk, mindezt azért, mert egy adott szituációban könnyebb volt játszmázni, nyílt kommunikáció helyett. A játszma nem feltétlen egyenértékű a hazudozással, bár néha azért megbújik benne. Inkább kifejezetten arról szól, hogy miként tudja valaki okosan, számára előnyös módon rendezni a szálakat.
Így tehát kifejezetten az intelligens emberek kiváltsága a játszmázás.
Hiszen ki más tudná úgy irányítani a játékot, mint egy vérbeli játékmester? Ez a játékban előny, az életben viszont nem feltétlen. Legalábbis akkor, ha valaki mély és őszinte kapcsolatokra vágyik. A figyelmeztető jelek már egész kis korban jelentkeznek. Ha egy gyerek okos, trükkös és feltűnően jól irányítja a környezetét, az már adhat okot gyanakvásra a jövőt illetően.
Ebben a helyzetben a szülőknek érdemes fokozott figyelmet szentelni a furcsa cselekvésekre és tartalmasabban elbeszélgetni a gyerekkel, hogy hova vezet a viselkedése a későbbiekben. Egy okos gyerek képes a végtelenségig kijátszani szüleit, ám a szülők korukból adódóan mindig egy lépéssel majd előtte járnak. Viszont jó, ha már ebben a korban szembesítik a gyereket tettének következményeivel.
Jól csak így lehet szeretni
A szeretetben, szerelemben nincsenek játszmák. Amikor megismerünk valakit, az elején még elfogadott egy-két ilyen szituáció, de hosszútávon semmiképp. Egyszerűen nem lehet valakivel őszinte érzéseket kialakítani, ha nem vagyunk benne teljes odaadással. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha nincsenek játszmák, csak nyílt kommunikáció. Azért ne legyünk álszentek, mert még a legharmonikusabb kapcsolatokba is becsúszik egy-két próbálkozás, de ha alapvetően nem ez a párkapcsolat mozgatórugója, akkor nincs baj.
Nem ritka dolog, hogy egy játszmázó egy nagyon őszinte, nyíltan kommunikáló partnert kap maga mellé, aki folyamatosan tükröt tartva elé, szembesíti játszmáival. Ezáltal pedig azzal is, hogy mindez honnan ered.
Mert ez is csak egy sérült lelket próbál leplezni, hiszen játék közben nem kell számolni a sebezhetőséggel. Egyszer, viszont még a legnagyobb játékosoknak is szembe kell nézniük önmagukkal, hiszen egy életet nem lehet így leélni. Legalábbis akkor, ha tartalmas, mély és őszinte kapcsolatban szeretne valaki élni. Márpedig az élet igazi értelme az, hogy szerethessünk és szeretve legyünk. Merd megmutatni önmagad az összes sebezhetőségeddel és soha többé nem lesz szükséged játszmákra.