Freud szerint
A híres pszichoanalitikus, Freud szerint a gyerekkori félelmeink térnek vissza, mikor ráeszméltünk arra, hogy ellenkező nemű szüleink nem lehetnek szerelmünk tárgyai. Természetesen ezt mindenki kinövi, sőt, nem is emlékeznek rá, viszont a csalódottság, az elvesztés és a félelem érzése a tudat alatt elraktározódik. És ez az emlékünk bizonyos esetekben felszínre törhetnek, és attól függően, gyermekként miképp jutottunk túl a felismerésen, úgy fogunk reagálni. Amennyiben kevésbé vagyunk féltékenyek, akkor valószínűleg könnyebben tettük túl magunkat azon, hogy nem szerezhetjük meg imádott szüleinket, viszont ha súlyosabb érzelmi megrázkódtatással éltük át, akkor nagy esély van arra, hogy felnőttként erősen féltékenyekké válunk.
Természetesen ez is csupán egy elmélet, és számtalan ok húzódhat még meg a hátterében. Kialakulhatott ez testvéri féltékenység miatt, de az is lehet, hogy egy rossz emlék, egy fájdalmas csalódás tett minket olyanná, amilyenné lettünk. Az, hogy ha valakit már megcsaltak, persze nem jelenti azt, hogy élete végéig kísérteni fogja a múlt, de ha nem tudta teljes egészében feldolgozni és elfogadni a történteket, akkor meglehet, hogy az összes későbbi partnerére ki fogja ezt vetíteni, még akkor is, ha semmi oka nem lenne a féltékenykedésre. Olvass még a témában
A háttérben mindezek mellett evolúciós okok is húzódhatnak, ezért is más a férfi és női féltékenység. Az erősebbik nem képviselői leggyakrabban dühöt éreznek, és azonnal el kezdenek versengeni a valós, vagy valótlan harmadik féllel, mivel 100%-osan biztosak nem lehetnek abban, hogy utóduk valóban az övék. Ezzel szemben a nők inkább félelmet és egyfajta gyászt éreznek, mivel nekik érzelmi és fizikai támaszra van szükségük a férfi személyében, aki segít nekik a gyermekek felnevelésében.
A féltékenység leküzdése
