Dupla veszteség vagy dupla gyógyulás?
A zárókörben kiderült, hogy akinek az állítást tartottuk, mélyen érezte: az elveszett ikre egy fiú volt. Sőt, az is megfogalmazódott benne, hogy az egyik várandóssága során talán ő maga is elveszített legalább egy babát – de lehet, hogy kettőt is, hiszen kétszer is vérzett a terhessége elején. Mintha duplán nyílt volna meg számára a gyógyulás lehetősége: nemcsak a saját ikréhez kapcsolódhatott, hanem azokhoz a magzatokhoz is, akik talán sosem születtek meg a fizikai világba, de lélek szintjén mégis jelen voltak az életében.
Ez a felismerés mélyen megérintett. Elkezdtem magamban kutakodni, hogy lehet-e ez az én történetem is, hiszen sosem kapunk véletlenül egy szerepet, annak mindig oka van. Lehet, hogy valaha én is ikertestvérrel indultam? Lehet, hogy volt egy vetélésem, amit halvány, megmagyarázhatatlan sejtelemként hordozok magamban? Vagy talán mindkettő igaz – és ez a mostani élmény egyszerre nyitott kaput bennem több szinten is?
Nem tudom még a válaszokat, és talán nem is kell mindenről pontosan tudnom. Ami biztos: ez az élmény újabb lépéssel vitt közelebb önmagamhoz. A kiegészítő foglalkozások mellett a családállítás számomra egyfajta belső iránytűvé vált – újra és újra emlékeztet arra, hogy minden történet, amit engedünk magunknak megérezni, közelebb visz ahhoz, akik valójában vagyunk. És bár nem mindig tudjuk pontosan, honnan ered egy fájdalom, egy elakadás vagy épp egy furcsa hiányérzet, a lélek emlékezik. A családállítás pedig segít lefordítani ezt az emlékezést – gyengéden, de nagyon is mélyre hatóan. Olvass még a témában
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
Őszi egyensúly és kapcsolódások: így hat rád a csillagjegyed szerint a Mérleg szezon
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz
Hiszem, hogy minden egyes állítás, amelynek tanúja vagyok, egy kis darabot rak helyére bennem is. És ha valaha volt egy elveszett testvérem vagy gyermekem – most már tudom, hogy szeretettel és méltósággal tudtam őt elengedni.
Következő cikkünk„Gitárvirtuóz volt, de elment hegesztőnek Norvégiába” – Durván elvesztegetett tehetségekRajz szakos osztályba jártam gimiben, aminek üdvöskéje Dorka volt. Jobban rajzolt 15 évesen, mint a tanárok és minden festménye díjat nyert, de tényleg mindegyik. Ő viszont belekerült a deszkás-graffitis szubkultúrába, ahol először gyengébb, majd egyre keményebb drogokat próbált. Már leérettségizni sem tudott, mert addigra…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
