Sütött a nap, az idő pont tökéletes volt. Az Andrássy út szokatlanul nyugodt és szabad volt, autók nélkül egészen más arcát mutatta. Ahogy végiggurultunk rajta, volt valami furcsa, már-már ünnepi hangulata a térnek. Imádtam a Duna fölötti áttekerést, és persze az alagutat: nevetve, kurjongatva tekertünk be, ahogy mindenki más is, mintha hirtelen egy közös, gyermeki játék részesei lettünk volna.
De a legjobb mégsem ezekben a látványos pillanatokban volt. Hanem az emberekben. Abban, hogy körülöttünk mindenki mosolygott. Mindannyian egy ügyért voltunk ott, és ez valahogy láthatóvá vált a hangulatban is. Nem tolakodtunk, nem idegeskedtünk, hanem figyeltünk egymásra. Ha valaki lassabb volt, alkalmazkodtunk. Ha valaki bizonytalanabb, segítettünk. Együtt voltunk jelen, mint egy közösség, és megtartottuk egymást.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
