Nagyi
Apám bolíviai, ezért elég sötét a bőröm. Ötéves voltam, mikor a nagymamámmal sétáltam és egy mellettünk elhaladó skinhead leköpött. Ötveniklós, rozoga nagymamám fordultában úgy tarkóncsapta a táskájával, hogy a fiú elterült, majd nagyi egyből a golyóira taposott. A férfi még akkor is magzatpózban jajveszékelt, amikor már kiért a rendőrség.
A sovány fiú
15 éves koromtól lejárogattam bokszolni, nagydarab, csupa izom srác voltam, hatalmasat tudtam ütni. Egyik nap lejött a terembe egy vézna kissrác, aki azt mondta, most költözött a környékre és bokszolna, mert már pár éve edzeget. Hogy felmérje, milyen szinten van, az edzőm engem küldött vele egy kis sparringra és oda is szólt, hogy ne bántsam nagyon. Még fejvédőt sem vettem, mondván minek. Három meneten keresztül püföltem a gyereket anélkül, hogy bármi baja esett volna, én viszont teljesen elfáradtam. Ekkor lehúzta az arca elől a kesztyűjét, rámkacsintott és a következő emlékem az, hogy mindenki fölöttem áll és élesztgetnek. Simán kiütött. Ennek húsz éve, azóta is a legjobb barátom.
Olvass még a témában
A szakértő
Egy bulin egy srác kioktató stílusban tartott nekem egy előadást az MMA-ról, azaz a kevert harcművészetekről, mivel „a lányok úgysem értenek hozzá”. A barátaimmal tíz percig hallgattuk mosolyogva a sületlenségeit, majd egyikük odasúgta neki, hogy egy küzdősport portál újságírója vagyok és a cikk, amiből idézett, az én írásom.
A cikk folytatódik, lapozz!
